Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
SZABÓ LÁSZLÓ PÉTER: Talajművelési módok és rendszerek fejlődése az aszály elleni védekezésben Magyarországon
Sokáig elfogadott volt az a nézet, hogy a mélymüvelés elősegíti a gyökerek mélybe való hatolását is. A gyökerek kimosási vizsgálatai megcáfolták a fenti nézetet: a kultúrnövények gyökereikkel a művelési mélységnél lényegesen mélyebbre hatolnak a talajba. 25 A talaj mélyebb müvelése — kisebb-nagyobb megszorításokkal — még évtizedekig általános irányelv maradt. Az őszi mélyszántást nedvességmegőrző tulajdonsága miatt szorgalmazták, a tavaszi szántást azonban, mivel az a talaj kiszáradását idézi elő, nem javasolták. 26 A szántás gyakoriságának megítélése is változott. A többszöri szántás elterjedése „felszínre hozta" hátrányait. Nem indokolt költségnövekedéssel járt, ami nem jelentkezett az eredményben, sőt a túlságosan bolygatott, „agyondolgozott" talaj már a növénytermesztésnek sem kedvezett. Különösen nagy hibákat lehetett elkövetni a rossz időben történő szántással. Jó minőségű szántást csak a talaj megfelelő nedvességi állapota mellett lehetett végezni, ezzel szemben a túl száraz talajt szinte lehetetlen volt szántani. Kínozta az állatokat, és az így felfeszegetett rögöket nagyon nehéz volt eldolgozni — ha lehetséges volt egyáltalán. A túl nedves talaj szántásának eredménye a nagy, összeálló hantok keletkezése volt. A fenti hibák főleg a vetőszántás alkalmával okoztak sok gondot. 27 Azokon a területeken, ahol nem volt adott a belterjes gazdálkodás többi feltétele (megfelelő állatállomány, takarmány- és iparinövény termesztés), ott a javulást az időben végzett munkától (őszi szántás a tavasziak alá) inkább lehetett várni, mint a mélyműveléstől. Az ugar nyújtotta előnyöket — a talajok tápanyagutánpótlása nélkül — csak mélyműveléssel nem lehetett pótolni. A fentiekből következik a mélyművelés megítélésének sokfélesége. A századfordulóig mindenhol első helyen szerepelt, ugyanakkor ezzel egyidőben sok ellenvélemény is megfogalmazódott vele kapcsolatban. Figyelembe kell venni a következő tényeket: 1. A „mélyebb művelés" kifejezéshez nem lehet számokat rendelni, mert tartalma viszonylagos. A felszínes „föld karcolgatáshoz" képest a néhány centiméteres szántás is nagy előrelépést jelenthetett. 2. Voltak régiók, ahol a mélyművelés bevezetése — a többi hiányzó feltétel miatt — nem volt indokolt. 3. Ahol a feltételek megvoltak, ott az esetenként gyakori, de inkább a rossz időben (nem optimális talajállapot mellett) végzett mélyművelés éppen az ellenkező hatást váltotta ki, mint amit vártak tőle. A tudományos kutatás eredményei szerint a kultúrnövények számára kedvező „talaj se tömődött, se porszerű struktúrájú ne legyen, hanem olyan, amelyben a kapilláris és nem kapilláris —, vagy röviden légüregek egymáshoz, megfelelő arányban fordulnak elő, ez pedig a morzsalékos struktúrájú talajban lesz meg." A fenti optimális állapotot csak ekékkel elérni nem lehetett — bár a korszakban igen nagy differenciálódáson átesett ekéket formagazdagságuk szinte minden talajművelési eljárás végrehajtására alkalmassá tette. Egyre inkább szükségessé vált az ekék munkáját kiegészítő, ill. helyettesítő munkaeszközök alkalmazása.
