Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
OROSZI SÁNDOR: Államerdészeti erdőtelepítések Szabadka város határában (1896-1918)
A legfontosabb ilyen kihágás az erdei legeltetés volt. Az 1870-es évek közepe óta alkalmazott következetes tilalom azonban átment a köztudatba, úgyhogy szándékos, a fákban is kárt okozó legeltetés viszonylag kevés fordult elő. Az üzemterv a talajvédelem érdekében tiltotta a buzérgyökér (Rubia tinctoria L.), a sikárfű (Andropogon ischaemum L.), az élesmosófű (Andropogon gryllus (L Trin.) és a szappangyökér (Gypsofila panuculata L.) szedését, ez azonban néha mégis előfordult. Az erdei (alom)tüzek viszont gyakoriak voltak. Sokszor gyerekek gyújtogattak, de ezek a tüzek legtöbbször csak az alomtakaróban okoztak kárt. Erdőhasználat, jövdelmezőségi viszonyok Az állami kezelés behozatala előtt a város az erdőket házi kezelésben termelte ki. A legfontosabb cél a város és az általa segélyezett iskolák, egyházak stb. tűzifaszükségletének a biztosítása volt. A felesleget — miként az épület- és szerszámfa egy részét is — a lakosoknak adták el. 27 A város elöljárósága az állami kezelés bevezetése utáni időkben is fenntartotta magának az értékesítést. Később, századunk első évtizedeben ez úgy módosult, hogy a szerszámfát a városi faraktárból, szabott áron adták el, a tűzifára pedig az erdei rakodókon — az erdőgondnokság közreműködésével — árverést tartottak. Az árverést tűzifa esetében erdei ölenként (4 m ), a rőzsét illetően pedig 250 kévés kazlanként tartották. Az erdőből történő kiszállítás megkönnyítésére a taghatárokon nyiladékok voltak, s a vágásvonalak határait is kocsiközlekedésre alkalmas nyiladékokkal látták el. A kitermelést 1897-től az erdőgondnokság is házilagosan végezte. Ez azt jelentette, hogy nem fakitermelési vállalkozónak adta el, hanem a saját maga által felfogadott munkásokkal végeztette el a (legtöbbször tuskóirtásos) döntést és felkészítést. Kitermelésre került például 1898-ban 121,43 kh (69,88 ha) akácerdő, ahol a kat. holdankénti (vastag-)fatérfogat 37,81 m 3-t (65,71 m 3 /ha) tett ki, s 108,28 forint (188,19 frt/ha) tőárat eredményezett. A nyárfaerdőből ugyanebben az évben 175,58 kh-at (101,05 ha) használtak ki. Itt a kat. holdankénti fatérfogat mindössze 18,7 m 3 (32,50 m 3 /ha) volt, s ennek a tőára 35,15 frt (61,09 frt/ha) 29 Az 1914-ben készített kimutatások szerint a fafajok szerinti tőárak a következőképpen alakultak: — akác (általában 32 évesen került kitermelése) 893 K/ha, — kőris (43 éves korában termelték ki) 2168 K/ha, — nyár (28-40 évesen került kitermelésre) 143 K/ha. Láthatjuk, hogy mind a hektáronkénti fatérfogat, mind a fafajok értékesítési árai az akác mellett szóltak. Az 1914. évi számítások szerint az akácerdők Szabadkának
