Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

BALASSA IVÁN: A futóhomok telkesítése

zilae el tudták készíteni. Erre a műveletre a múlt század második felétől kezdve a tüs, , , 70 kés hengert is használtak, melyet teljesen vasból gyárakban készítettek. 24. Szalmával beszórt homokszántó. Szeged. Juhász Antal felv. Móra Ferenc Múzeum. Szeged A többé-kevésbé előkészített homokba többen ajánlották első véleményként a dinnyét és a tököt. Ezek aljára porhanyós trágyás földet helyeztek, mely növekedését lehetővé tette. Ősszel az indáját nem szaggatták fel, mert a talajt ezzel is kötötték és trágyázták. A pohánka (Polygonum fagopirum) zabbal keverve ugyancsak elősegítette a homok megszilárdítását, különösen ha a vetés után jól megforgatták és meghengerezték. A nedves időjárásban dúsan tenyésző vetést levágták, de a gyökerét benne hagyják. Különleges eljárásnak látszik, amit BÁTKY Károly ajánl: „..

.September hónap elején apró darabokra vagdalt lyceum barbarum és fűzfagallyakkal és ritkán rozs-búzával be kell vetni a' szélfogó-gátak közt üresen levő homokot, 's miután be van vetve a' homok a fenéritettekkel, annak utána meg kell szántani és boronálni, következendő nyáron pedig midőn a' rozs-búza megérik, nagyon czélirányos lesz a' rozs-búzát le nem aratni, hogy magvait el hullajtsák, melyek ott kikelvén jövőre nagyobb gyepesedést eszközöljenek, vagy ha learaltatik is, azt kell vele cselekedni, hogy aratáskor legalább is egy láb magasságú tallól kell hagyni..." 1