Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

SZÖLLŐSY GÁBOR: Wellmarm Oszkár szakértői tevékenysége Törökországban 1932-33-ban

5. ábra A WELLMANN álul javasolt tenyészkörzeti beosztás a lótenyésztésben állami kezelésébe vételét. Ugyanezen egységes elveknek a tenyésztők közt való "spontán terjedése" végett indítványozta, hogy a tenyészmének kiválasztást végző bizottságba 2-3 kis faluból is válogassanak be egy-egy gazdát. Az állami ménesekben tapasztalt tenyésztési és tartási módszerekkel kapcsolatban kitért a helytelen fedeztetési gyakorlatra. Helyette élettanilag megalapozott és biztosabb vemhesülést eredményező módszert ajánlott. A lovak takarmányozásában kor, ivar, fajta és igénybevétel szerint konkrét takarmány adagokat irányozott elő. A szarvasmarhatenyésztéssel kapcsolatban hangsúlyozta a környezeti feltételek javításának fontosságát. A török szarvasmarhatenyésztés akkori szintjén a keresztezést mint tenyésztéstechnikai eljárást teljes egészében elvetendőnek tartotta. Fajtatisztán való tenyésztésére alapozta szarvasmarhatenyésztési tenyészkörzet-beosztási javaslatát is. (6. ábra) Ez esetben tehát - ellentétben a lótenyésztéssel - a feltüntetett fajták kizárólagosan értendők. A tenyészkörzeti beosztás célja itt is az állomány homogenizálása volt. Az egyes fajták körzeteinek kijelölésekor WELLMANN következetesen szem előtt tartotta, hogy az illető területen hagyományosan melyik fajtát tenyésztik. Az így létrejött körzetbeosztáson belül az intenziv mezőgazdasággal rendelkező területeken a nagy tejfelvevő piacot jelentő városok körül - Bursa, Konya, Masina, Aydin környékén - szigetszerűen montafoni tenyészkörzeteket javasolt létesíteni. (Az importált kultúrfajták közül a montafoni vált be a legjobban.)