Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

VAJKAI ZSÓFIA - WOHLNÉ NAGY ÁGOTA: Fejezetek a hazai növénytermesztési és kertészeti kiállítások történetéből. (1879-1990)

juk a mezőgazdasági kiállítások rendszeres jelentkezését. Mint a korabeli beszámoló írja: "a tárgyak nagy tömege nem fért fel a Köztelek bármily nagy udvaraiban is." A növényi termékek bemutatója ezen a kiállításon nem volt sikeres, de a borok annál < inkább, ezekről a külföldi sajtó is elismerően írt. Nem tartozik szorosan vett témánkhoz az 1865-ös városligeti állat- és gépkiállítás, amelyet szintén az OMGE szervezett, de megemlítjük, mert - mint a korabeli lapok írják - "az uralkodó a szabadságharc után itt érintkezett először nyilvános ünnepélyességgel a nemzettel," s magyar politikusok előtt kijelentette, hogy a nemzet kívánsága hamarosan meg fog valósulni"

2 -célozva ezzel a kiegyezésre. Tehát egy ilyen fontos politikai eseménynek egy mezőgazdasági kiállítás adott színteret. A kiegyezés után mind gyakrabbá váló kiállítások kapcsán merült fel először csak a kertészetet múzeum szerűen bemutató állandó kiállítás gondolata. Ez a Köztelken már 1869-ben megvalósult, s mint később látni fogjuk, a millenniumi kiállítás után ebből nőtt ki a Magyar Mezőgazdasági Múzeum. A kiegyezés utáni korszak első nagy eseménye az 1879-ben Székesfehérvárott megrendezett I. Országos Mű,- Ipari, Termény és Állatkiállítás volt.

3 Jelentősége, mint a neve mutatja, abban áll, hogy tényleg az egész országból eljöttek a kiállítók. Országos kiállítás volt, azzal a céllal hogy a hazai termelést a látottak alapján fellendítsék. A reformkori hagyományokat felelevenítendő, ez is közös ipari és mezőgazdasági kiállítás volt, ahol 17 csoportban mutatták be a tárgyakat. A III. csoport a "mezőgazdasági terményeket és félkészítményeket", valamint a "kertészeti ipart" szemléltette az alábbi megosztásbamgabona és magok, dohány, paprika, repcepogácsa, burgonya, répa, komló, tök, cirok. Virág, szilva, dió, gyümölcs, gyümölcsfa, ugorka, kerti bútor és kertészeti eszköz. AIV. csoportban malomipari termékek és élelmiszerek kaptak helyet, nevezetesen: liszt, dara és tésztanemű sütemény, aszalt gyümölcs, cukorsütemény, szörp, befőtt gyümölcs. Az V. csoport: borok, szeszek, ecetek, pezsgők, serek és borászati eszközök. A kiállítási katalógust forgatva látszik, hogy a rendezők törekedtek egy bizonyos szisztéma bevezetésére, a kiállítás oktató-ésszerűsftő-korszerűsítő, mindemellett népszerűsítő kivitelezésére. Ugyanakkor a felvonultatott termékek nem mutatják az ország korabeli mezőgazdaságának valós képét. Már a kiállításról jelentést író KELETI Károly sem volt elégedett. Szerinte a kiállítás a termelés akkori állását minőség tekintetében híven tüntette fel, mennyiségileg nem. Szerinte a cél az lett volna, hogy tájékozódni lehessen a mindennapi szükségleti cikkek piacáról, s ennek nem feleltek meg teljes egészében Székesfehérvárott. KELETI Károly szavai ma is figyelembevehetőek az országos, sőt a világkiállítás gondolatával foglalkozók számára: "Országos kiállítás, bármily kitűnően van rendezve és gazdagon ellátva kiállítási tárgyakkal,,...többé, kevésbé a véletlen eredménye. A kiállításra csak az látogat el iparcikkeivel vagy terményeivel, aki arra hajlandó;némely országrész gazdagon lehet képviselve, más alig; némely iparág be lehet mutatva, más hiányzik; sőt