Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

PÁLMÁNY BÉLA: Városok, mezővárosok - országos és hetivásárok Magyarországon (1686-1870)

Temesvár felé terjedvén az agrártermelés f<5 szinterét, az Alföldet és a Bánátot kötötték össze a fővárossal Pesttel illetve Pozsonyon keresztül Béccsel. (1914-ben már 22117 km hosszúságú vasútvonalat kezeltek a magyarországi vasútvállalatok.) Ahová pedig eljutott a vasút, ott hamarosan gyökeresen átalakult a kereskedelem is. A vaspályák fejlődést hoztak Szolnok, Hatvan, Kiskörös, Székesfehérvár, Szombathely és más vasúti központok számára, egyéb korábban fontos vásártartó mezővárosok viszont, ha a gőzösök elkerülték őket, stagnálásra lettek ítélve. Példa erre Gyöngyös vagy Pápa is. A kereskedelem átalakulására példa Losonc esete. Itt, a "Felvidék Debrecenében" rendezték 1695 és 1849 között a Palócföld legnagyobb forgalmú gabona, gyapjú és marhavásárait. A várost a szabadságharc végnapjaiban a cári csapatok porig égették, de hamar feléledt. 1873 után azonban a vasútállomás megnyitásával az eladók a gyapjút közveüenül Pestre szállítva értékesítették, a korábban Losoncon gazdát cserélt 100000 pozsonyi mérőnyi gabonának pedig csak egy kis részét őrölték lisztté a város gőzmalmában. Bár Losonc 1918-ig jelentős vásárváros maradt, korábbi messzi földre kiterjedő árucsere és oktatási központi szerepe, amely a Felvidék Debrecenévé tette, jórészt megszűnt és a rendezett tanácsú város megmaradt a kisvárosok között. A magyarországi városhálózat a gyáripar és a infrastmktúra - közlekedés, kereskedelem, egészségügyi, oktatási intézmények, közigazgatási szervezet - polgári társadalomra jellemző fejlett szintre emelkedésével az 1867 és 1918 közötti fél évszázadban gyökeresen átalakult. Új ipari és bányavárosok fejlődtek rohamos ütemben, régi virágzó szabad királyi városok, szabadalmas mezővárosok maradtak egy helyben, vagy kezdtek lassan hanyaüani. A kereskedelem területi szervezetét a vasutak alakították át, intézményrendszerét viszont a tőkés gazdaság mindennapi igényei változtatták meg: a nagybani adásvételeket az országos vásárok helyett mindinkább a tőzsdék, bankok és nagykereskedő házak bonyolitották le, a kiskereskedelem terén pedig a bolthálózat növekedése és a fokozódó szakosodás által csökkent a hetipiacok korábbi jelentősége. Az agrártermékek árúcseréje terén a hagyományos vásárok szerepe még a XX. század első felében is jelentős volt, főleg kisbirtokosok tömegének az árutermelésbe való bekapcsolódása miatt, azonban e korszak vásárainak szerepe más, a társadalmi munkamegosztás és az infrastmktúra fejlődése által gyakorolt hatások eredményére alakult ki, ami további kutatási feladatot képez. TOWNS, MARKET TOWNS - FAIRS AND WEEKLY MARKETS IN HUNGARY (1686-1870) The functional view of urban history regards the role of commercial centre as the determining characteristic of towns, emphasizing, that even the smaller scenes of collecting, distributing and jobbing of goods played a very important role in the life