Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

DEÁKY ZITA: Vásári sokadalom - füvesek, foghúzók és társaik

1. Pancsova /Torontál m./ Hetivásár 1904. Seemayer Vilibárd Néprajzi Múzeum Aovábbiakban NM/ F/6632 Az egészségügyi ellátatlanság, az orvos- és gyógy szerhiány, az ember örök reménye és vágya a betegség, a halál leküzdésére, minden korban teret nyújtott a jószándékú, önzetlen javasoknak, gyógyítóknak, de ugyanúgy a felelőtlen nyerészkedő alorvosoknak, kuruzslóknak, és ez nem is mindig vált ilyen élesen ketté. Általános jellemzőjük volt a vándorgyógyítóknak a céhenkivüliség, a szabad helyváltoztatás lehetősége, az alkalmi engedélyek birtokában, a vásári taxák lefizetése után a szabad gyógyító tevékenység végzése. Az elkövetett műhibákért, az utólag jelentkező károsodásokért, esetleg tragédiákért nem tartoztak felelősséggel, illetve állandó mozgásuk, vándorlásuk miatt elérhetetlenek, és a korbeli adminisztratív lehetőségek miatt ellenőrizhetetlenek voltak. Az orvostörténeti adatokból az is kitűnik, hogy a vásárokon megjelenő érvágók, kőmetszők, szemoperálók, herélők, foghúzók, többnyire külföldiek, olaszok, görögök, törökök, bosnyákok voltak. A Felvidékre és a Szászföldre nyugati német tartományokból érkeztek a magukat "Stein und Bmchartzt-Okulist"-nak nevező orvosok.

1 Igen jó hírnévnek örvendtek az anabaptista vándorgyógyítók, akik közül sokan állatgyógyítással foglalkoztak, mások érvágással és köpölyözéssel, vagy vízégetéssel és gyógyfüvek árusításával.

2