Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

FEHÉR GYÖRGY: Tendenciák a magyar mezőgazdaság műszaki fejlődésében. Egyezések és eltérések a fejlett ipari országoktól (1848-1914)

számát illeti, - hivatalos statisztikai adatok híján - csak becslésekre hagyatkozhatunk. A rendelkezésünkre áUó forrásokból arra következtethetünk, hogy az I. világháború előtt az ország traktorállománya másfélszáz körül lehetett, 25 és ennek túlnyomó többsége amerikai gyártmányú volt Az a tény mindenesetre a hazai műszaki- és agrárszakemberek nyitottságát, jó szakmai érzékét dicsérte, hogy időben felismerték a XX. század mezőgazdaságát forradalmasító traktor jelentőségét Ismertetésük, népszerűsítésük érdekében mindent megtettek, ilyen céUal szervezték az 1909. évi mezőhegyesi és az 1913. évi galántai nemzetközi szántóversenyt. 26 Különösen ez utóbbi rendezvényre egész Európa szakmai közvéleménye felfigyelt, mert a nagyszabású szántóversenyen a vüág összes jelentős cége képviseltette magát, így mintegy 40 gép teljesítményének összehasonlítására nyílott lehetőség. Az eseményt akár szimbolikus jelentőségűnek is felfoghatjuk: Magyarország lépést akart tartani a világgal. Erre általában csak akkor lehet vállalkozni, ha az előtte haladó körvonalai még láthatók, s van némi remény legalább a megközelítésére. IV. A fejlett ipari országok mezőgazdaságában alkalmazásra kerülő gépek és eszközök elterjedését, másszóval a mezőgazdaság műszaki fejlődését áttekintve megállapíthatjuk, hogy e területen a XIX. század második fele és az I. világháború kitörése között eltelt évtizedekben eddig nem tapasztalt mértékű változások következtek be. A belterjesség magas fokát elérő növénytermesztéssel és állattenyésztéssel, valamint fejlett mezőgazdasági gépgyártással rendelkező országokban az állati izomerőre épülő, egy-egy munkafolyamatot meggyorsító, ugyanakkor élőmunkát megtakarító eszközök mellett új energiaforrásokat hasznosító gépek munkába állítására is sor került Kezdetben a gőzgép, később pedig a belsőégésű- és viUamosmotor által előállított energiát fordították az eddig is ismert eszközök működtetésére. Ezek az új energiaforrásokat hasznosító erő- és a velük működtetett munkagépek a mezőgazdaság fejlődésének űj perspektíváit csillantották fel. A példaként említett országok mezőgazdaságának műszaki fejlődésére - ha ennek egyébként valós közgazdasági akadályai nem voltak - a gépek tömegméretű, üzemnagyságtól függeüen elterjedése volt jellemző. A haladás fő irányát tekintve nem találunk lényeges különbségeket, legfeljebb a helyi gazdasági adottságokból eredő eltérések miatt tapasztalhatunk némi eltérést. Az országok döntő többsége rövid idő alatt eljutott a "gőzkorszakba" (gőzeke, gőzcséplés), és haladt tovább a XX. század mezgőazdaságot meghatározó robbanó- és villamosmotorok felhasználásának irányába; ezen az úton azonban különböző távolságot tettek meg. A traktornak, mint a mezőgazdaságban leguniverzálisabban hasznosítható robbanómotornak a térnyerése az Egyesül Államokban volt a legjelentősebb, míg a villamosmotor alkalmazásában Németország jutott a legmesszebbre.