Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

TARABA MÁRIA: A 'magyar mezőgazdasági szakirodalom könyvészete' című kiadvány létrejöttének története. III. rész

bibliográfiai csoportvezetőjét kérte fel. Az idegennyelvű cûnek fordításai nyelvi lektorokat igényeltek. E munkát alkalomszerűen felkért külső tudományos munkatársakra bizták. Tovább folytatódott az igényes ellenőrző munka, ezúttal a lapokra átgépelt címeknek az eredeti kartonokkal való egyeztetése, valamint az ETO szerinti szakcsoportosítás pontosítása. 1958. november 1-vel került az anyag a lektorhoz s december hónában érkezett vissza a Múzeumba. 1959. január 17-én kelt levéllel küldték el végleg a IV. kötet kéziratát a Kiadóhoz. A külalakon pusztán annyi módosítást kértek, hogy a borítólap alján levő pajzsokból a Múzeum és a Kiadó Vállalat emblémáját töröljék abból a meggondolásból, hogy a korhű rajz a modern emblémákkal kombinálva visszatetszést kelthet

54 "A Múzeum bibliográfiai munkacsoportja által összeállított jelen negyedik kötet a magyarországi kapitalizmus korszakába vezet át és 1896-tal zárul". - írja a kötet előszava s egyben felhívja a figyelmet a mezőgazdasági szakirodalom területén bekövetkezett nagy fejlődésre s a termékek ugrásszerű emelkedésére, új ágazatok kifejlődésére, a művek specializálódására s az egész tudományterület önálló lehatárolódására.

55 E mélyreható minőségbeli változás, amely a korszak gazdasági struktúrájának átalakulásaként a könyvészeti anyagban is tükröződik a IV. kötet (1868-1896-ig terjedő) adatainak történeti értékét rendkívül megnöveli. Az akkori Magyarország területét tartva szem előtt, a nemzetiségi és külföldi kiadványokra is kiterjed de utal annak "hézagos"-ságára, minden valószínűség szerint a határainkon túli gyűjtőutak elmaradására célozva. A címfelvételnél - a lehetőség szerint - a Magyar Nemzeti Bibliográfiát követték. A címanyag rendezésében az előző kötetben található ETO szakcsoportosításnak megfelelően jártak el, a csoportok számát a tartalmi bővülés szerint növelve, azon belül viszont a IV. kötettől már a szakcsoportokon belül sem időrendi a beosztás, hanem a lehetőségeknek megfelelően a betűrend. A III. kötet összesen 70 szakcsoportjához képest 77 szakcsoportban sorakoztatja fel a 3955 tételt A tartalmi bővülés nemcsak a csoportok számának növelésében nyUvánul meg, de az egyes csoportok is specifikusabbak. Bizonyos osztályokat vagy alosztályokat összefoglaltak, vagy éppen különálló csoportot képeztek aszerint, ahogy a szám szerinti mennyiség megkívánta. A csoportok közötti utalások a szakkatalógushoz hasonlóan bővítik a forráskeresés körét Ezekről részletes tájékoztatást a kutatónak szánt Útmutatás ad. Lelőhelyjegyzék helyett: "Címgyűjtési Források" címszó alatt a kötet elején sorolja fel a gyűjtés során átnézett: könyvtári katalógusokat; a bibliográfiákat; a könyvtári címjegyzékeket s összefoglalóan megemlíti, az állami levéltárakat is. Nem maradt el a korábbi hagyományt követően a néhány egészoldalas, a korszak mezőgazdasági életét illusztráló kép, reprodukciója sem. 1959. februárjától már az V. kötet pótgyűjtését végezhette a bibliográfiai munkacsoport a kötet eredetileg az 1914. évvel zárult volna, de időközben kiterjesztetek a gyűjtést 1919-ig. így pótlólag külön gyűjtőfeladatokat jelentett az 1915-1919-ig