Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

TARABA MÁRIA: A 'magyar mezőgazdasági szakirodalom könyvészete' című kiadvány létrejöttének története. III. rész

KÖZLEMÉNYEI, 1990-1991 299 A magyar mezőgazdasági könyvészet története Tarába Mária DX rész. A világháború után

1 A magyar kulturális élet fejlődésének folyamatában nagy megrázkódtatást jelentett a II. világháború. Pusztításai - a fizikai romboláson túl - átmeneti időre kilátástalan bénultságot okoztak a hazai szellemi élet minden tevékenységi területén. A bombázások és az utcai harcok elmúltával 1945-ben az élet újraindulása még korántsem jelentette, hogy különösen a szellemi közélet is zavarmentesen megindulhatott volna. Kiadványok létrehozásához még évek kellettek, mire a megváltozott ideológiai alappal létrejött új, vagy újraéledő korábbi alapítású intézmények keretei között megindulhatott egy-egy feladattal kapcsolatos tevékenység. A lehetőségek a változott körülmények között még évek múlva sem voltak egyértelműek és tisztázottak. Vonatkozott mindez a magyar könyvészet ügyére is. A népművelési Minisztérium csak 1954-ben adott ki utasítást, amelynek értelmében koordinálta a hazai bibliográfiai tevékenységet azzal, hogy ennek a munkának központi nyilvántartására, irányítására s bibliográfiai tervek elbírálására az Országos Széchényi Könyvtárat jelölte ki. A nemzeti könyvtárnak ezt a szerepét az 1956-os könyvtári törvény megerősítette olyan értelmű módosítással, hogy a retrospektív nemzeti és szakbibliográfiák terveit a Magyar Tudományos Akadémia felülbirálati jogkörébe utalta. 1961-ben Országos Bibliográfiai Munkaértekezletet tartottak Gödöllőn.

2 Ez a tanácskozás a háború után szinte elsőként mérte fel széles körben a hazai bibliográfiai tevékenység helyzetét, eredményeit és hiányosságait. Megállapította többek között azt a tényt, hogy a hazai bibliográfiai elméleti és módszertani irodalom "kezdetleges" és "igen gyér"; hogy az Országos Széchényi Könyvtár nem rendelkezik általános szakmai ellenőrzési joggal; hogy a bibliográfiák országszerte spontán vállalkozások; hogy a fenti jogszabályok csak a könyvtárakra vonatkoznak, sőt rejtélyes okból - ezek közül is kiveszik a múzeumi könyvtárakat; hogy "kevés a szakképzett bibliográfusunk, bibliográfiai képzettséggel vagy jártassággal rendelkező, szaktudományos specialistáink pedig, szinte alig vannak". A helyzet jó tíz évvel korábban, közveüenül a háború után még szervezettlenebb volt s még ennél is kevesebb volt az a szakmai támpont, amin egy bibliográfiai vállalkozás megindulhatott