Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)
MÁRTHA ZSUZSANNA: Az állati eredetű fehérjehordozó élelmiszerek fogyasztása Magyarországon az 1880-as évektől a második világháborúig
9. táblázat BUDAPEST LAKOSSÁGÁNAK HÚSFOGYASZTÁSA AZ 1930-1932. ÉVEKBEN, KG/FŐ 22 Húsféleség megnevezése 1930 1931 1932 Marhahús 13,25 12,21 12,73 Borjúhús 7,25 7,69 9,24 Juhhús 0,37 0,34 0,32 Bárány hús 0,36 0,28 0,25 Kecskehús 0,00 0,00 0,00 Sertéshús, süldőhús 17,06 16,63 15,67 Malachús 0,07 0,10 0,12 Lóhús 2,58 2,44 2,19 Együtt 40,94 39,69 40,52 Szalámi és szelencehús 0,37 0,27 0,33 Összesen 41,31 39,96 40,85 óta foglalkozott ilyen indexekkel. Számításaiban egy 4 tagú budapesti munkáscsalád teoretikus szükségletei között heti 2 kg marhahús (másodosztályú leveshús), 1,5 kg sertéshús (comb, tarja), 7 liter tej (teljes), 0,5 kg sajt és 3 db főzőtojás szerepelt. 2 GÁL Benő még az első világháború idején kezdte meg számításait, amelyekben egy 5 tagú ugyancsak budapesti család heti szükségletei között 1 kg marhahús, 1 kg disznóhús, 4 db tojás és 7 liter tej szerepelt, 25 Az ország egy-egy földrajzi táját ismertető kiadványokban élelmiszer-fogyasztástörténeti adatok is szerepelnek. 1935-ben jelent meg ECSEDI Istvánnak a debreceni és a tiszántúli nép étkezési szokásairól írt és 1943-ban KARDOS Lászlónak az Őrség népi táplálkozását ismertető könyve, de az általunk vizsgált kérdésre számos részadat a két világháború közötti falukutatók (FÉJA Géza, ERDEI Ferenc, SZABÓ Zoltán, KOVÁCS Imre stb.) munkáiban is található. Ezek a szerzők nyomatékosan felhívják a figyelmet a munkás- és a parasztnépesség mind mennyiségileg, mind minőségileg hiányos táplálkozására. ZSOLNAY Endre 1941-ben a summások (mezőgazdasági idénymunkások) alkalmazásának költségeiről szólva megemlíti, hogy ezek között havi 3 kg hús is szerepel az I, osztályú (férfi) summások és 2 kg a II. osztályúak (nő vagy gyermek) munkabérében. 26 Az orvostudományok differenciálódása többek között a táplálkozástudomány önállósodásához is vezetett. SÓS József 1942-ben megjelent könyvében részletesen ismerteti az ilyen vizsgálatainak kérdőíves módszerét és közli az 1937-ben alakult Magyar Népélelmezési Bizottság megbízásából végzett kutatásainak eredményeit. Megszívlelendő megállapítása, hogy az élelmiszerek propagálásának leghatásosabb