Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

PINTÉR JÁNOS: Adalékok a Mezőhegyesi Állami Gazdaság történetéhez 1945-1948

Jóval kedvezőbb volt a tavaszi és a nyári munkáknál használt gépekkel való felszereltség. Mezőhegyes 25 cséplőgarnitúrával és 63 vetőgéppel rendelkezett, nagyrészt üzemképes állapotban. Megítélésük szerint a még javítás alatt állókkal együtt elegendőek lesznek a vetéshez és a nyári betakarításhoz. Hasonlóképpen derűlátó volt az állami gazdasági főigazgató, szerinte "az állami gazdaságok vető-és cséplőgépekkel úgy el vannak látva, hogy ebből a szempontból fennakadás nem lesz".

3 Mindehhez nagy segítséget jelentett, hogy a birtok nagy hagyományokkal és jól képzett szakemberekkel rendelkező gépműhelye továbbra is önálló üzemként működhetett. Mivel a birtok területe a földreform következtében 60%-kal csökkent, a gépműhely jelentős fölös kapacitással rendelkezett Ezt az újonnan földhözjutottak gépeinek és eszközeinek javítására lehetett fordítani, így segíteni tudták az akkor induló kisgazdaságokat. A gépműhely javító részlegében sorozatban javítottak az újgazdáknak kocsikat, lószerszámokat, bérelt traktorokat traktoralkatrészeket, gőzekéket, cséplőgépeket Ezenkivül lovaskocsik és lószerszámok gyártásával is foglalkoztak. A gépi erőn túlmenően 1946 elején, a tavaszi munkák előtt Mezőhegyesnek 193 kettes fogat áll rendelkezésére, ez azt jelentette, hogy a közel 10000 holdnyi szántóterületen egy kettes fogatra 51 kh jutott Ezzel Mezőhegyes a többi jószágfelügyelőség között előkelő helyen állt, hiszen pédául a központi jószágfelügyelőség területén 127 kh, a bábolnaién 120 kh, a dombóvárién 78, a szabolcsién 73 kh esett egy kettes fogatra. De ez csak annyit jelentett, hogy a rendkívül rossz igaerő helyzet az állami birtokok közül Mezőhegyesen volt a kevésbé rossz, hiszen még 169 kettes fogatra lett volna szükség, hogy az akkor elfogadhatónak tartott 30 kh jusson egy kettes fogatra.

39 Itt kell szólnunk az állami birtok munkaerőhelyzetéről is. 1946 tavaszán 697 cseléd és 169 műhelyi iparos dolgozott Mezőhegyesen, de további munkáskezekre is szükség volt: 811 szegődményesre, 64 iparosra és 1500 időszaki munkásra. A cselédek konvenciós rendszerét 1946. január 1-től megszüntették, és őket is állami fizetési osztályba sorolták. Változtak a járandóságok is. A szegődményesek napi 1 liter tejet (vagy 1/2 hold földet) évi 4 q búzát és készpénzfizetést kaptak, ami 2q búza pénzbeni ellenértékével volt egyenlő. Ugyanez volt a járandósága a kerülőknek és a mezőőröknek is. Az úa "szegődményes előljáró cselédek" (gazda, magtáros, tehenes gazda, számadó, iparosok) illetménye a "közszegődményes" járandóságán felül évi 2q búza, napi 2 liter tej (vagy 1 hold föld) és készpénz fizetés fejében 4q búzával egyenértékű összeg.

40 A munkaidő a mezőgazdasági munkavállalóknál igen hosszú volt: napkelte után fél órával kezdődött, s napnyugta előtt fél órával volt vége. Ez főleg a nyári idénymunkásoktól követelt kemény helytállást, még akkor is, ha járt napközben 2 órányi pihenőidő (tízórai, ebéd, uzsonna). Az idénymukások a fenti munkaidőn túl.- szükség szerint - állatok gondozását is kötelesek voltak ellátni, külön díjazás nélkül. A gépműhelyben a munkaidő 8 óra volt A gazdaságokban lévő