Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

OROSZI SÁNDOR: A szalvón tölgyesek legendája és valósága

csak tetézte, hogy a bankkonzorciumot az a DIVALD Adolf képviselte, aki korábban a nagybani eladás mellett kardoskodott. Végül a szerződést felbontották,

15 azért is, mert még mindig nem különítették el egyértelműen a volt határőrök és az állam erdőit. Tehát az eladandó 30 ezer kh erdőt a természetben nem tudták kijelölni. Miért éppen 30 ezer kh erdőt akartak eladni? A korábban már említett bizottság megállapította, hogy a Száva-síkságon mintegy 77 ezer hektárra tehető az állami erdő, amelyből 18 ezerről már az 1860-as évek végéig letermelték a faállományt. Maradt viszont még mintegy 3 millió törzs, amelyek korát 200-240 évre tették. Akkor úgy számoltak, hogy egy törzs ára 15-20 Ft, tehát az összes értéke 45-60 millió Ft. így aztán a bank által a 30 ezer kh-ért ajánlott 33,3 millió Ft-ot természetesen kedvezőnek találták. Ezt a területet azonban továbbra is egyben kívánták kezelni, ugyanis az 1871. évi uralkodói leiratban nemcsak az állami és vagyonközösségi erdők elkülönítéséről intézkedtek. Hanem arról is, hogy az államnak maradt fele területből további 30 ezer kh-at külön kell értékesíteni, mert az fogja képezni az un. horvát-szlavón beruházási alapot. 16 FERENC József ugyanis úgy gondolta, hogy a községeknek juttatott erdőkből soha nem fog Horvát-Szlavónországban vasút, iskola, csatorna, stb. épülni, tehát ezt a tevékenységet az államnak külön kell támogatnia. Az alap számlájára befutott pénz felhasználásáról az uralkodó 1877-ben részletes utasítást adott ki, de attól az eredeti tervtől, hogy a 30 ezer kh erdőt egyszerre értékesítsék, elállt. Annál is inkább, mert már 1875-ben nem 33,3 millióra, hanem 50 millió Ft-ra becsülték az erdő értékét. Végül az alap 1910-ben történő utolsó árverése után, csaknem 120 millió korona folyt be annak pénztárába. (Az 1900. évi pénzreform szerint 1 frt=2 korona.) A pénz felhasználását magyar-horvát bizottság ellenőrizte, de az uralkodó is figyelemmel kísérte. Sőt 1881. július 15-én kelt leiratában az állami erdőkből további - "culturális" célú - alapok létesítését helyezte kilátásba. A magyar erdészeti vezetőség, majd a kormány is kifogásolta azonban, hogy a társország nem járul hozzá az erdészeti igazgatás költségeihez, holott a kezelést valakinek ki kell fizetnie. BEDŐ Albert országos erdőmester 1883-ban a szaksajtó hasábjain is hangot adott ezen nézeteinek. 17 Sokallták a magyarok a volt Jellasics - katonáknak adott uralkodói kegyet (Bár a tárgyilagosság miatt utalnunk kell rá, hogy a 30 ezer kh területen csak az erdőt kapták meg az alap kedvezményezettjei, a termőföld továbbra is állami tulajdonban maradt.) II. Szlavón tölgyesek azonban magán- és (a felosztás után) vagyonkőzségi tulajdonban is voltak. Mégsem tudjuk - és ez is a legendához tartozik - a szlavón tölgyesek összterületét. Bár a Dráva és a Száva közötti tölgyeseket nevezték általában így, de a Szávától délre fekvő túrmezei (Turopolje-Zágráb vm.) területekről, sőt a Drávától