Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

BALÁZS GYÖRGY: Élőerővel működő malmok a Kárpát-medencében a XVIII-XIX. században. III. Szárazmalmok

3. ALULHAJTÓ SZÁRAZMALOM Az alulhajtó szárazmalom kisebb átmérőjű, kevesebb fogszámú nagyfogaskereke mellett jár a ló, a húzatórúd közvetlenül a főtengelybe van csapolva. A nagy fogaskerék egy áttételi horizontális tengely segítségével adja át a forgómozgást a felső kőnek. így tehát ez a malom is, akárcsak a felülhajtó, a forgássík megváltoztatásával működik, a nagy fogaskerék fogai vertikális elhelyezésűek. E típus első ábrázolását 1438-ból ismerjük. Kárpát-medencei megjelenése idejét nem tudjuk, első pontos adatunk a XVIII. század végéről való, amikor Bihar vármegye hiteles földmérőjének, GASSNER Thœfilnak tervét mintegy ajánló tervként sokszorosították, s szétküldték szerte az országba: előkerült a miskolci levéltárból,

46 az Országos Levéltárból két helyről is,

47 megtalálható a Vajdasági Múzeumban (Újvidék, Novi Sad, Jugoszlávia) és a Zombori Történeti Archívumban (Zombor, Sombor, Jugoszlávia) is egy-egy példánya.

48 A "típusterv" eredetije az Országos Levéltárban található. Többet mond azonban róla a sokszorosított másolat magyarázó fülszövege, amely szerint a terv nyomán 11. ábra: Olajiitő malom terve Debrecenből, 1854-ből. BALÁZS Gy. 1990. 14. kép.