Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

BALÁZS GYÖRGY: Élőerővel működő malmok a Kárpát-medencében a XVIII-XIX. században. III. Szárazmalmok

9. ábra: Együttes szél- és szárazmalom rajza 1794-ből. OL. T 62 No 1132. Esterházy család levéltára. Megépült-e valaha is ROTH, J. terve alapján ilyen együttes szél- és szárazmalom Magyarországon, nem tudni. De a Vasárnapi Újság által 1864-ben közölt leírás arra utal, hogy hazánk fiait is foglalkoztatta a malmok működésének folymatosságát biztosító megoldás: "Kis Ferencz szentesi lakos a szélmalmok egy új szerkezetét találta fel, s egy ily szélmalmot Szentesen már felépített. A rendes külső vitorlák helyett itt függőleges vékony deszkalemezek vannak alkalmazva, még pedig a tető alatt, benn az épületben. E malom tökéletes szélcsendben is használható, mert a szerkezet úgy van alkalmazva, hogy ilyenkor ló alkalmaztassék."

41 íme egy praktikus elv, amely minden bő gabonatermő vidéken érvényre kell hogy jusson: lehetőleg áthidalni a természeti erők okozta üres időszakokat (szélcsend, szárazság jég, árvíz), s biztosítani, hogy egész évben őrölhessenek. Fentiek alapján bizonyos, hogy nálunk mindkétféle megoldás talajra talált, vagyis az egymás mellé épített szél- és szárazmalmok, vízi- és szárazmalmok, valamint az egybeépített szél- és szárazmalmok. A középenhajtó szárazmalmok egy-egy alföldi településen szinte kizárólagos típusnak mondhatók. így pl. Cegléden egész utcát alkottak a város szélén, Debrecenben is ez volt a domináns típus. Debrecenben 3-400 lélekre jutott egy malom.

42