Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

BALÁZS GYÖRGY: Élőerővel működő malmok a Kárpát-medencében a XVIII-XIX. században. III. Szárazmalmok

a pozsonyi városi adókönyvben 1434-ből Rozmulner, Rosmulner, Rassmulner foglalkozású polgárok adóját említik.

5 MAKKAIL. korábbra, a XITJ. századra datálja a szárazmalom megjelenését: "Nem lehetetlen, hogy a járgányos szárazmalom szórványosan azelőtt is üzemelt (a XV. század előtt- B. Gy.) Magyarországon, mivel jelenléte feltételezve van a nagy Gellért-legendában."

6 Valóban elképzelhető, hogy ismert volt a szárazmalom a korábbi időkben is, de erre az oly sokféle értelmezésű Gellért-legenda nem bizonyíték. Ha valóban a mesterséggel forgatott malmot kérdezi is Gellért püspök beszélgetőtársától, Wal tértől - mindketten más országból származtak, valószínűbb, hogy itáliai, nyugateurópai ismereteik, tapasztalataik alapján kérdeznek, beszélnek róla, mintsem itteni tapasztalataik révén. A középkori malmokra a régészek által talált malomkövekből tudunk következtetni. Ha egy malomkőről meg kívánjuk állapítani, kézi- avagy más erővel meghajtott-e, támpontunk a keresztvas kialakítása és a forgókő/felsőkő átmérője, vastagsága, tömege lehet A forgókőkersztvasa ugyanis a kézi meghajtás esetén nem közvetít meghajtó erőt, csupán központosítja a felső, forgó követ és a felső és alsó kő közötti távolság beállítását biztosítja. Ezért a tengely felső vége félgömb alakú, ennek megfelelően a keresztvasban félgömb alakú homorú bemélyedés található. Az áttételes malmoknál a keresztvas a forgómozgást közvetítő tengely felső végződésének megfelelően csonkagúla alakú bemélyedéssel van kialakítva. A keresztvas ráül a csonkagúla végződésű tengelyre, s átveszi annak forgását. A fentebb leírt kézimalom és az áttételes malmok (száraz-, taposó-, tipró-, vízi- és szélmalmok) közötti átmeneti forma az áttételes kézimalom. Ennél a meghajtó erő az emberi erő, áttételes szerkezete viszont a nagyobb teljesítményű, állati illetve más meghajtású malmokkal rokonítja. Tengelyvégződése, a keresztvas kialakítása is amazokéhoz hasonló. Ez esetben a malomkő átmérője, magassága szolgálhat alapul annak eldöntésére, vajon kézi- avagy állati, természeti erővel meghajtott malom kövéről van-e szó. Eddigi tapasztalataink szerint a kritikus átmérő 60 cm körül van: - ez alatt kézimalom, fölötte pedig - állati vagy természeti erővel meghajtott malom kövéről lehet szó. Ez akkor is igaz, ha feltételezzük, hogy a korábbi malmok kisebb teljesítményűek voltak, kis§bb kövekkel őröltek, hiszen áttételes kézimalmaink a XVni. századtól ismeretesek, élőbbről viszont eligazítást nyújt a keresztvas előbb leírt kiképzése. Mindezek mellett figyelembe vehetjük még az őrlőlap szélességét is annak eldöntésére, vajon egy malomkő kézi- avagy állatiAermészeti erővel meghajtott-e. A hajtóerő nagysága ugyanis összefügg az őrlőlap szélességével, vagyis az őrlőfelület nagyságával: minél szélesebb az őrlőlap (a két kő egymáshoz érő, egymáson elforduló felülete), annál nagyobb erő kell a felső kő forgatásához, az őrléshez. A magyar régészeti anyagban elsősorban kisméretű, felthetőleg kézimalom köve található. Szentkirály középkori falu ásatása során PÁLÓCZI HORVÁTH András