Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

BALASSA IVÁN: A henger és használata

századunk első évtizedében a 18-24 gyűrűs, 350-42 kg-os példányok ára 210-290 korona között váltakozott rúddal és kocsiüléssel együtt. 58 8. A henger megjelenése és elterjedése összeköthető az egész földművelés alapvető megváltozásával mind Európában, mind hazánkban. Szórványosan ugyan a római, illetve a középkortól kezdve ki tudjuk mutatni Európában és bizonyos fenntartásokkal a Kárpát-medencében is, de igazában akkor kezd el szélesebb körben terjedni, amikor a XVIII-XIX. században az ipari, majd a mezőgazdasági forradalom megindul, mely nálunk csak a XIX. században jelentkezik. Lássunk néhány olyan jelenséget, mely elősegítette, sőt szükségessé tette a henger alkalmazását. a. Európában a XVII. század végén és a XVIII. században a három, illetve két nyomásos rendszert a vetésforgó kezdi kiszorítani. Ez nálunk is az ugar bevezetésével a XVIII. század végén indult meg, amikor a kapások, főleg a kukorica, majd a burgonya mind nagyobb területet foglalt el. A szántóföld termelékenységét jobb talajműveléssel igyekeztek pótolni. A henger a talajt tömörítette, a felfagyott őszivetés gyökeréhez a termőföldet hozzányomta és így nagy szerepet játszott. A magyar nagybirtokokon a XVIII-XIX. század fordulójáról ismerjük a vetésforgóval tett első kísérleteket és nem véletlen, hogy ekkor tűnnek fel az első hengerek is. PETHE Ferenc volt az, aki a XVIII. században kialakult norfolki vetésforgót népszerűsítette, majd a maga 11 szakaszra osztott vetésforgóját kialakította. Nem véletlen tehát, hogy éppen ő volt az, aki a különböző hengerek alkalmazását szorgalmazta. A vetésforgó szélesebbkörű hódítására a múlt század második felében került sor és ekkor válnak általánosabbá a különböző típusú hengerek is. A henger és a vetésforgó összefüggését a múlt század közepén így látta egy gyakorlati gazda: "A henger legczélirányosabb gazdasági gépeink egyike, kivált nézetem szerint, ki a termő föld tömöttségére annyi súlyt helyezek. És annyival többet, mennyivel távolabb haladunk a régi rendszertől, t.i. a három nyomásos gazdálkodástól."

159 b. A XIX. század az, melyben a mélyebben járó, több földet kifordító fél- és teljesen vasekék a Kárpát-medencében, különösen annak belső síksági mind nagyobb területet meghódítanak. A vastag földszeletek, a nagy rögöket csak a nehéz hengerek tudták szétnyomni és a vetés számára megfelelő sírna talajt megteremteni.

160 c. Erre pedig egyre inkább szükség volt, mert a XIX. században, különösen annak közepétől kezdve mind nagyobb mértékben terjedtek el a vetőgépek. Ezek pedig csak úgy tudták a magot megfelelő mélységbe eljuttatni, ha azt hengerrel simára elegyengették és a rögöket megtörték. Ezért van az, hogy a henger és a vetőgép mindenütt csaknem egyszerre jelenik meg.

161 d. A henger használatát az is szükségessé tette, hogy a XVIII. század második felétől mind erőteljesebbé vált a sarló-kasza váltás. A gabonát pedig csak úgy lehetett a földhöz minél mélyebben levágni, ha talaját hengerrel egyenesebbre alakították ki. A hengernek ezt a feladatát mezőgazdasági szakirodalmunk már a XVIII. század