Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

SZAKÁCS SÁNDOR: A fordulat éve és az ötvenes évek

hangzóan meg is fogalmazzák. RÁKOSI Mátyás 1948 novemberében pl. így: "Most, amikor a szocializmus építésének kérdései nálunk is sorra napirendre kerülnek, egyre világosabb, hogy a Szovjetunió szocialista építésének... alapvonalai általános érvényűek." Majd külön hangsúlyozva tette hozzá: "az alapban, a lényegben, a döntő kérdésekben" nincs külön út. SZAKASITS Árpád pedig a következő megfogalmazásban variálta ugyanezt: "Ami pártunknak... hűségesen követnie kell a Szovjetunió példáját és útmutatásait mert igaza van RÁKOSI elvtársnak: nincs külön magyar út, amiként nincs külön szabadalmazott jugoszláv út sem és semmiféle más külön út. Csak egy út van: a Szovjetunió vérrel megszentelt és dicsőséges útja... Minden más út- tette hozzá különös látnoki képességgel - a gyalázatba, a háborúba, a szolgaságba vezet." Ugyanakkor GERŐ Ernő (egy BÍRÓ Zoltán megbízásából RÁKOSI Mátyás számára készített sillabusz szerint) "A munkásosztály új helyzete és szerepe a népi demokráciákban" címmel már 1948. április 3-án így értekezett: "A proletárdiktatúrában a hatalom birtokosa a munkásosztály, amely szövetségben van ugyan... a dolgozó parasztsággal, de vele a hatalmat meg nem osztja, hanem azt egymaga gyakorolja"... Hazai viszonylatokra fordítva közli : "A munkásosztály" - valójában tehát az MDP vezetése - "kezében van lényegileg a fegyveres erő és a karhatalom: a honvédség és a rendőrség, a Belügyminisztérium." Kézbentartja "az államgépezetet és a gazdasági élet döntő csúcspozícióit: a közlekedést, a távközlést, a GF-et, a Tervhivatalt és a hitelszervezetet." "Májusban ugyancsak szűk körben- azt is tudatja: Magyarországon (is) "állami szocialista gazdaság lesz és nem szövetkezeti"... Ennek ellenére a szemléleti fordulat számos elemének általánosítására a vezetői csúcson is csak 1948 végén, valójában azonban inkább csak 1949 tavaszán kerül sor. így ősszel még tartja magát az a nézet, hogy "a többpártrendszer szükséges", mivel a politikai partnerek "még az önálló pártot tekintik a munkássággal való szövetkezés legalkalmasabb keretének." Ekkor még úgy látják "álradikalizmus és öncsalás" volna a pártok felszámolása az "osztálykülönbségek felszámolása, vagy elmosódása előtt." Tavasszal (vagyis néhány hónap múlva) viszont éppen ellenkezőleg, azt állítják: az osztályszövetség, vele a többpártrendszer végleg elveszítette létjogosultságát s a hatalom megosztása nem feltétele, hanem éppen, hogy gátja az előrehaladásnak, vagyis hogy az osztályszövetség - nem mint addig - az osztályérdek külön pártképviselete, hanem éppen ellenkezőleg: mindennemű külön képviselet felszámolása, vagy mint RÁKOSI Mátyás fogalmazta: a "szövetségesek likvidálása" révén valósul meg. A hazai adottságoktól való teljes elidegenedettségnek, a társadalmi többséggel való nyílt szembeszegülés elrettentő megnyilvánulásaként kell kezelni, ha nem éppen nép és nemzet ellen való politikának, hogy egyrészt elhatározzák, majd megvalósítják a társadalmi többség, a parasztság kivetését a hatalomból, másrészt felerősítik a "munkás-paraszt szövetség" jelszavát, az eredeti sztálini értelemmel, miszerint: a parasztsággal a "megegyezés (vagy szövetség) csak akkor megengedhető és ... lehetséges, ha az a-munkásosztály diktatúráját támogatja." A hatalomból azonban a parasztságot, sőt ennek minden rétegét mindenképpen ki