Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

TAKÁCS IMRE: Gazdakongresszusok és gazdanagygyűlések a dualizmuskori Magyarországon

kiépítendő hitelszövetkezeti hálózat központjául egy tanácskozó és hitelközvetítő társadalmi intézményt ajánlottak megyei alközpontokban. 1881-ben így alakult meg a Gazda-Kör, amely a fővárosba érkező gazdák társas érintkezésének könnyítését, közgazdasági tárgyú felolvasások, vitaestek rendezését is kitűzte feladatául. Ezek az összejövetelek különösen eleinte feltűnően látogatottak voltak. Az agráreszmék már kezdetben rokonszenvesek voltak az agrárértelmiség körében, de KÁROLYI Sándornak és híveinek nem csekély fáradozásba került, hogy törekvéseik létjogosultságát a közéletben elfogadtassák. Az arisztokraták közül az első időben DESSEWFFY Aurél, SZÉCHENYI Pál, PALLAVICINI Ede, ZELENSKY RRóbert és PODMANICZKY Géza voltak a politikai agráreszmék hirdetői. A mozgalom célja a föld jövedelmezőségének biztosítása, az agrártermelők anyagi és erkölcsi érdekeinek a kormányzat gazdaságpolitikai törekvéseiben való fokozottabb érvényesítése volt „a korlátlan szabadverseny merkantil kinövéseivel szemben", mert a kereskedelmi jog (1875:XXXVII. te), a váltójog (1876:XXVII. te), a csődjog (1881:VII. tc.) és a végrehajtási eljárás joga (188LXL. tc.) nem volt a figyelemmel a mezőgazdaság különleges helyzetére. Ezek a törvények a földbirtokot csak fundált vagyonnak és hitelbázisnak tekintették. Az agráriusok törekvéseivel a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelmügyi Minisztérium földművelésügyi ügyköreit vezető tisztviselők közül többen, elsősorban KOZMA Ferenc, MÁDAY Izidor, KV

ASSAY Jenő és BEZERÉDJ Pál azonosították magukat. Nem teljesült viszont Károlyiéknak az a reménye, hogy a nagybirtokosok nagyobb számmal vegyenek részt a szervezkedésben, a birtokos dzsentrik közül pedig sokáig csak BUJANOVICS Sándor és BAROSS Károly tartoztak az aktív agráriusok közé, később hozzájuk csatlakozott MIKLÓS Ödön. Kialakult azonban az agrármozgalom politikai vezérkara mellett egy meggyőződéses és közgazdaságilag jól képzett funkcionárius gárda az OMGE-ban RUBINEK Gyula, BUDAY Barna és SZILASSY Zoltán, a Magyar Gazdaszövetségben BERNÁT István, MESKÓ Pál, GAÁL Jenő és CZETTLER Jenő személyében. Más közgazdasági szakemberekkel ellentétben gróf KRÁLYI Sándor eszméinek követői vallották, hogy agrár-Magyarország kedvező jövő gazdasági állapota a mezőgazdaság zavartalan fejlődésén nyugszik.

6 Érthető volt e tekintetben a társadalom tájékozatlansága, mert az agráreszmék újak, szokatlanok voltak, és szemben álltak Európa akkor leghaladóbb polgári eszmerendszerével, a liberalizmussal, amely az ipar állam támogatását hasznosabbnak vélte, mint a hagyományos őstermelését. Kiindulva abból a tényből, hogy a mezőgazdaság befektetései huzamosabb idő alatt térülnek csak meg, és korántsem lehet abban olyan látványos eredményeket hamar felmutatni, mint a városi gazdasági életben, a kormányzat a nyugati mérték 6 Az agrármozgalom szembefordulás volt a liberális-merkantil gazdaságpolitikával. Minthogy pedig azzal konzervatív felfogású közéleti férfiak is egyetértettek, sokan az agrármozgalmat korszerűtlennek tekintték.