Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
PÁLMÁNY BÉLA: A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830-1840-es években
Az uradalom 2171 5/8 kat. h. majorsági művelésű szántóföldjéből 1082 5/8 kat. holdon került bevezetésre a váltógazdaság, míg 1089 kat. holdon a hagyományos kétnyomásos határhasználat maradt gyakorlatban, vagyis - az 1839-es állapot szerint kb. fele-fele arányban oszlott meg a régi és az új rendszer. Nemcsak a nagybirtok egészében, hanem a két kerületen, sőt, az egyes helységek, puszták határain belül is egymás mellett létezett a nyomásos és a megtervezett vetésforgót követő szántóföldi gazdálkodás. Szécsény határában gr. FORGÁCH Pál két nyomásra osztott majorsági szántói 1307 m.h. (980 2/8 kat. h.) területet foglaltak el, azonban - amint az összeírok megjegyezték - „az ugarban hagyott nyomásnak egy része az itteni szokás szerint tavaszival vettetik be„. További 188 m.h. (141 kat. h.) „nyolcz szakaszos váltógazdaságként,, lett használatba véve. A kétnyomásos szántókon a rozs vetésterülete volt a legnagyobb (283 1/8 kat. h.), amit az Ipoly-parti homokos talaj tett indokolttá. A legjobb földekbe (57 3/8 kat. holdon) tiszta búzát vetettek, de a hagyományos, feles búzának, kétszeresnek vagy tájszóval abajdócnak nevezett - felében búzát, felében rozsot tartalmazó, homokos vagy agyagos talajon, esős vagy száraz időben is biztonsággal termést hozó - keverékvetést 150 kat. hold szántóföldön meghagyták. Az uradalmi kimutatások szerint 37 az 1810-1820-as években a majorsági gabonabevételek átlagban véve nagyjából 1/3-1/3 arányban oszlottak meg a három kenyérgabona között (tiszta búza 1786 p.m.=31,3 %; feles búza 1877 p.m.=32,9 %; rozs 2049 p.m. =35,8 %), azonban az abajdóc kb. 1825-től mindinkább csökkenő, a tiszta búza pedig növekvő terméshozamot mutat. Az 1833-1839 közötti időszakban feles búzát, vagyis abajdócot a majorsági földeken Szécsény kivételével már sehol nem termesztettek, viszont a paraszti dézsmabevételek továbbra is szinte kizárólagosan feles búzából állottak. így is a 150 kat. hold majorsági föld éves átlagos hozama (1/6 részt leszámítva az arató-és nyomtatórészre) 3700 p.m. lévén meghaladta a jobbágyföldekről beszedett dézsma feles búza mennyiségét (3183 p.m.). A szécsényi határ a majorsági rozstermelésben is kiemelkedő szerepet játszott, minthogy az itteni 300 6/8 kat.h. nyomásos és váltógazdasági rozsföld az uradalom rozzsal bevetett szántóinak 59,2 %-át, az évi 5716 2/3 p.m. megbevétel pedig a jövedelem 64,5 %-át tette ki. Az uradalomközpont határa termékeny földekkel rendelkezett. Jóllehet az túlzás, hogy „a jó minőségű földeken jó művelés mellett a tiszta búzából a mag 10-et ad, a rozs szintén, az árpa 12, a zab 15 magot ad" - ahogy a helybeli jobbágyok nyilván a legjobb éveket általánosítva vallották - a számadások alapján megszabott adatokból az számítható ki, hogy (szokás szerint a vetőmagot levonva) 1833-1839 között a tiszta búza 5,1- szeres, a feles búza 11,7-szeres, a rozs 8,8-szoros, az árpa 6,8- szoros, a zab pedig 6,6-szoros, egyaránt igen jónak mondható terméshozamot produkált. 37 OL. P. 1882. Forgách cs. lt. 14. t. Szécsényi ur. Számadások. Az 1812-1830 közötti évek majorsági és dézsma gabonabevételeinek kimutatásait feldolgoztuk PÁLMÁNY B. 1973.520529.p.
