Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
PÁLMÁNY BÉLA: A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830-1840-es években
gelőnek használjuk." Ezt a németül Koppelwirtschaftnak - gabonát, takarmánymagvakat és füvet egyaránt termesztő rendszernek - nevezett szisztémát vezette be Szécsényben is. JOCHMANN-t 1837 körül SORGE Keresztély követte, aki korábban gróf BERCHTOLD Antal füleki (ma: Fil'akovo, Nógrád vm. Csehszlovákia) uradalmában érte el, hogy az itt termesztett tiszta búza a legmagasabb áron kelt el a losonci vásárokon. A Mezei Gazda hasábjain a gazdálkodás különböző ágainak nyereséges, vagy veszteséges voltáról közölt számításai fényt vetnek gazdálkodási elveire is. 27 Kalkulációi szerint hasznosabb lovat tartani, mint ökröt, olcsóbban jutni a juhtrágyához, mint a tehénéhez és kifizetődőbb konvenciós béreseket alkalmazni, mint „házi tartású" cselédeket. Úgy találta, hogy a befektetett saját tőke után levonandó kamatok („értékleltár" után 10 %, állótőke után 6 %, forgótőke után 15 %) leszámításával a vállalkozó a mezőgazdaság legtöbb ágában (rozs, árpa, zabtermesztés, szőlőművelés, tehén-, ló-, baromfitartás, sőt, a juhtenyésztés és a pálinkafőzés terén is) veszteségre számíthat, csupán a jó földbe vetett búzát, továbbá a borsót, burgonyát, dohányt, kukoricát és a sertéstenyésztést vélte nyereséggel kecsegtetőnek. Az 1839-es uradalomfelmérés az inspektor mellett a jogügyeket vezető fiskálist, a pénzforgalmat kezelő számtartót (GELLÉN Ferenc) emelte ki főtisztként. A majorsági gazdaságot két területre osztották, a szécsényi kerületben HODERMANSZKY István, a (nagy)lóciban MOLNÁR János ispánok irányították a szántóföldi és majorbeli munkákat. A nagylóci kerületben működő három erdész az erdőkitermelés és a faértékesítés felett gyakorolta a felügyeletet. A tíz „gazdaságbeli hajdú" a robotosokra, napszámos, részes és konvenciós bérmunkásokra ügyelt fel, a tagosítás után árkokkal, kerítésekkel elválasztott szántók, rétek és legelők háborítatlanságára 13 csősz vigyázott. Sajnos a konvenciós igás- és gyalogbéresek, valamint igáskocsisok számát az összeírás nem adja meg, másfél tucatnyi csitári és nagylóci jobbágy 1833. évi robotelszámoló könyvecskéjén kívül a robotfelhasználás áttekintésére sincsen mód, így nem állapítható meg, milyen arányban állt egymással a robot és a bérmunka alkalmazása. 28 A robotkönyvecskékből azonban kitűnik, hogy az uradalom telkes gazdáitól az Urbárium által megszabott éves ingyenmunka kötelezettségen (egész telek után 52 igás vagy 104 gyalogosrobot) túl ún. supererogatumot, magyarul túlmunkát is nagymértékben megkövetelt. Nagylóc féltelkesei több mint 100 napos, az egész telekesek 150-170 nap gyalogos munkát végeztek, a csitáriak pedig az úrbéres kötelezettséggel azonos mennyiségű maradványföldi (remanentialis) telki robottal tartoztak, tehát a félházhelyes gazda eleve 104 napot volt köteles dolgozni földjeiért. A majorsági gazdálkodás számára igával ölfavitelt, trágya, széna, szalma, gabona, mész, faszén- és gyapjúfuvarozást, továbbá szántást végeztek, gyalogosan pedig ölfa vágásra, trágyateregetésre, aratásra, szénakaszálásra, szüretelésre kötelezték a jobbágyokat. Az erdészet központjában, (Nagy)Lócon a 7 3/4 úrbéres 27 JOCHMANN S. 1838. és SORGE K. 1832. 28 NmL. XII. 1. SZFR.GI. Robotelszámolások 1833. Statisztikai feldolgozásuk PÁLMÁNY B. 1973.260-265.p.
