Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

KURUCZ GYÖRGY: Az agrártechnikai megújítás programja Pethe Ferenc „Pallérozott mezei gazdaság" című művében

szerre felfogni, találunk ilyen zavart legkönnyebben. Még pedig, hogy a hiba nagyobb legyen, a 100 szántó között, köszönet ha 10 szívesen dolgozik. Három robotos szántónál több hasznot hajt egy nap egy jó béres 2 ökörrel: 1000, marhás robot napszámnak megfelel egy jó béres, egy gyalog béres segedelmével, esztendő alatt könnyen; ha a valóságos hasznot vesszük számba. Az ilyen, s több ezerféle robotbeli csalárdságoknak indító helyes okait könnyű kiolvasni a robotosok szívekből némely uraságoknak.. - De az ilyenekből egy egész könyvet készíteni egyedül a Politia jussa: én a magam mesterségére megyek vissza."

79 A tényleges adottságok és a korszerű gazdálkodásban rejlő lehetőségek kihasználásának, illetve megteremtésének vizsgálata sajátos ellentmondásokat hozott felszínre a munkaigényes termelési technika itthoni elterjedésének akadályaival kapcsolatban. PETHE, amint bevezetőjében jelezte, számot vetett a művelt területek arányaival, valamint a népesség munkaerőként, illetve fogyasztóként betöltött szerepével, mégis az ország egyes területeinek eltérő sajátosságai miatt gyakran mutatott bizonytalanságot. Úgy tűnik, nem tudott mit kezdeni a munkaerő-megtakarító technikai újításokkal, mivel egyszer úgy vélekedett, hogy „elég élni akaró szegény legényt találunk", s így a költséges masinákat kiiktathatjuk, máskor viszont a növényvédelemhez, kapáláshoz kevesellte a rendelkezésre álló munkakezet, s a lókapát tartotta volna szükségesnek.

80 Álláspontjának nagyobb nyomatékot TULL eredményeire való hivatkozással igyekezett adni, kiemelve, hogy a cultivator alkalmazása nemcsak a növényvédelmet szolgálta, hanem a soros vetés terjedését is nagyban előmozdította.

81 PETHE bármennyire is a haszonművelés hívének vallotta magát, művével egyelőre csupán módszerbeli változások előkészítésén munkálkodott. Bírált és érvelt, de szinte maga is érezhette, hogy erőfeszítései nem képesek megoldani azt a kettősséget, amely egyrészt az adaptálással járó nehézségekben, másrészt a gyakorlati alkalmazás szűkre szabott kereteiben rejlett. Kritizálta a korabeli nemzetközi agrártudomány jeles alakjait, nem egyszer pusztán azon az alapon, hogy az itthoni viszonyokból kiindulva saját elképzeléseinek az olvasó szemében tekintélyt biztosítson. Máskor viszont, YOUNG-ra, THAER-re, BAKEWELL- re való hivatkozással igyekezett meggyőző lenni, bár igen gyakran az eredmények ismertetésekor nevüket is elhagyta, s inkább saját érdemeinek igyekezett feltüntetni egyik vagy másik korszerű eljárást. Szándékosan igyekezett távol tartani magát a MITTERPACHER nyomdokain járó NAGYVÁTHY-féle elvektől azáltal, hogy szinte meg sem említette a kortárs írót. Hangoztatta, sőt a minta megválasztásával - mégha THAER közvetítésére nagymértékben támaszkodott is - egyértelműen az angliai gyakorlat mellett kötelezte el magát, de ugyanakkor maradéktalanul nem tudta összhangba hozni a legmodernebb agrotechnikai elképzeléseket a magyarországi viszonyokkal. Ebben 79 PETHE F. 1805.306-307.p. 80 PETHE F. 1805.482-483., 664.p. 81 PETHE F. 1805.248-25 l.p.