Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

KURUCZ GYÖRGY: Az agrártechnikai megújítás programja Pethe Ferenc „Pallérozott mezei gazdaság" című művében

hirdetett gazdálkodási rendszer leglényegesebb technikai kérdéséről volt szó, „mely ezt a közönséges földmíveléstől legjobban megkülönbözteti", úgy érezte, ebben az esetben el kell tekintenie általános agrárírói elveitől. A ...termésváltoztatás" hazai meghonosítását - ahogy a vetésforgót nevezte - többféleképpen indokolta. A föld hevertetésével, az ugarral és a haszontalan parlaggal elejét lehet ugyan venni a talajerő teljes kimerítésének, de a művelt terület egésze korántsincs teljesen kihasználva. A gyakori trágyázás és szántás igaz, hogy pótolhatja az elveszett tápanyagokat, de pontosan munka és költségigényessége miatt nálunk nem a legcélravezetőbb.

47 A régi szokásokhoz ragaszkodók, a hagyományos gazdálkodási elvek híveivel szemben pedig egyáltalán nem kertel. Egykori újságírói egyenességével, a nemesi nemzet fogalmát elvetve, egyértelműen kimondja: „Hogy a magyar az ugar mellett jól élt volna, általijában hazugság: mert az egész nemzetről kell beszélni, nem pedig egynéhány birtokosról, akiknek a sült galamb önként repül a szájokba. A valóságos földmívelőknek nagyobb része nemzetségről nemzetségre, firól fira - koldus."

48 Természetesen, az adott viszonyok közt figyelembe kellett vennie azt, hogy a vetésforgók alkalmazása attól is függ, „amennyire a haza állapotja engedi". így például a művelt területek és a munkaerő aránya nálunk sokkal kedvezőtlenebb volt, mint a korabeli Angliában. Ezért aztán a „pallérozott magyar mezei gazdászok állandó princípiumának" tekintette a rendelkezésre álló munkaerő arányának művelt területek kialakítását, s így az ugar, illetve a heverő parlag eltörlését. A fennmaradó területet viszont intenzív rét és legelő- gazdálkodás révén kívánta az ésszerű állattartás szolgálatába állítani. A helyes arányok jelentőségével kapcsolatban leszögezte: „A pallérozott mezei gazdaságnak egy tulajdona az, hogy legalábbis annyi barmot tart, amennyinek a ganéjjá az egész gazdaság földjét, más trágyanemek pótlásával elgyőzze. A baromtenyésztésben előfordul az is, hogy az el nem kelhető, vagy igen olcsó productumoknak, s a felesleg való jó legelőnek megemésztéséhez szükséges heverő marhákat is tartani, melyeknek hizlalások által, szintúgy mint a juhgyapjúval, a productumokat pénzzé változtathatjuk."

49 Alapvető fontosságú volt az egy tagban lévő birtoktestek kialakítása is, a megfelelő művelési rend érdekében, de még a szórt, közbirtokosi, illetve urbarialis földterületek esetében is látott megoldást. Javaslata szerint a vetésforgó változásainak megfelelően „okos rendet és egyezséget tehetnek" a földbirtokosok, s így ugyanolyan eredményt érhetnek el, mint egy tiszta allodiaturájú földesúr. Ugyanitt a szigetországi szokásra utalva nálunk is hasznosnak tartotta volna, ha árokkal nem is, de a 20-200 holdig terjedő birtokokat kerítéssel különítenék el egymástól.

50 A nyomásos gazdálkodással szembeni végső érveként, STUMPF már idézett művére is utalva, egyértelműen a nagyobb hasznot hozta fel, amely a „jól megszorított" kisebb, de ál47 PETHE F. 1805.330.p. 48 PETHE F. 1805.333.p. 49 PETHE F. 1805.335.p. 50 PETHE F. 1805.338-340.p.