Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
OROSZI SÁNDOR: Erdősítések a Delibláti-puszta homokján
Munkás- és szolgálati viszonyok Az erdőtelepítési munkák kezdeti időszakából nem maradtak fenn a költségelszámolások, így csak feltételezni tudjuk, hogy BACHOFEN idejében a határőrvidéki lakosság közmunkaként, vagy más gazdasági előnyök érdekében végezte az ültetést, szállítást. Ezt támasztja alá az is, hogy az 1853-tól vezetett költségjegyzékek szerint is a munkásokat katonai paranccsal biztosították, bár egyes esetekben némi napszámot elszámoltak nekik. 55 A határőrvidék megszüntetése után szabad munkavállalóként, 300-400 fős munkacsapatokban, egyheti élelemmel indult neki a pusztának a környék lakossága. Munkásbarakkokban, de inkább csak a szabad ég alatt háltak, amíg - a tavasszal és ősszel gyakori - „Kossava" szél a munkát meg nem állította, a munkásokat haza nem kergette. 56 (A tavaszi erdősítések idején napi 600-800 munkásra volt szükség. 57 ) Századunk első évtizedében változott a helyzet. Egyre nagyobb gond volt a munkaerő biztosítása. Hogyan lehet ez, hiszen az erdő télen-nyáron megfelelő kereseti lehetőséget biztosított mind a gyalogos, mind a fogatos napszámosoknak? A helybeli erdészek az okot keresve a kivándorlási, illetve amerikai meggazdagodási lázt jelölték meg. 58 Pedig a kivándorlásra alapot adó szegénység, föld- és munkanélküliség itt nem állt fenn. (A szőlőtelepen kaphattak, a homokterület egyéb részein bérelhettek földet, 59 illetve a mezőgazdasági közteshasználatot vállalhattak.) A vidék vegyes , szerb, román, magyar és német népessége inkább az életfeltételek általános szigorodását érezte, amely itt a törvényes szabályozások bevezetésével érintette a lakosságot. Ez itt nem az országos társadalmi viszonyokból következett, hanem a homokpuszta használatával függött össze. A közigazgatás, a kezelés tökéletesedésével, a belterjesebb műveléssel a tilosban való legeltetések, falopások, erdei kártételek, vadorzások^megtorlása egyre gyakoribbá vált, ugyanakkor a munkabér, a mellékhasználatként űzött méhészkedés stb. egyre kevesebbet jövedelmezett a telepeseknek. Ebben a helyzetben a lakosság egy része nem az erdő- és szőlőtelepítések felé indult, hanem Amerikába. 55 MÁTYUS J. 1890. lO.p. 56 AJTAY J. 1913.764.p. 57 AJTAY J. 1902.45.p. 58 MODLAJ. 1912.4.p. 59 Itt jegyezzük meg, hogy pl. 1910-ben is hiába hirdették meg a Római-sánc környékén a szántó és legelő bérletét, senki sem jelentkezett rá. Lásd: OL. K-184. 851. 59/1913. 29.462. (21.041/1910.). 60 Lásd pl. uo. az 536. 59/1910. 655.93. szám alatt található teljes per anyagát és AJTAY J. 1902.30-31.p.
