Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
OROSZI SÁNDOR: Erdősítések a Delibláti-puszta homokján
Erdősítések a Delibláti-puszta homokján 1 OROSZI SÁNDOR „Európa Szaharáját" a XIX. század kezdete óta folyamatos hazai és nemzetközi érdeklődés kisérte. Szólt ez a vidék különleges természeti viszonyainak, de még inkább a nagy természetátalakításnak: az erdősítésnek és ezen belül az erdőtelepítésnek. A magyar erdőgazdálkodás egyik legnagyobb eredménye éppen az alföldi újraerdősítések (hiszen az eredeti növénytakaró az erdősztyepp) által született meg. így a Delibláton szerzett tapasztalatok meghatározók lehettek a többi síkvidéki erdőtelepítésben is. A puszta mindezeken túl a mezőgazdasági, kertészeti és erdészeti együttes hasznosítás tapasztalatainak forrásává is vált. Feldolgozásunk azonban mindenekelőtt a puszta erdészeti kérdéseit kívánja áttekinteni azzal a céllal, hogy értékelje a következőket. A tényleges eredmények történeti összefoglalásán túl rámutatunk arra, hogy melyek voltak a Delibláton szerzett, de országosan is hasznosítható tapasztalatok. Mindezek mellett hangsúlyozni kívánjuk az eredményekben a selmeci szakemberképzés hatását, hiszen ezt abban a korban nemzetközileg elismerték. Új, eddig ismeretlen adatok felsorakoztatásával pedig a szakirodalomban kialakult kép teljesebbé tételét is el kívánjuk érni. A terület birtoklásának alakulása, kezelésének változása A Delibláti-homokpuszta, amelyet a történelem folyamán „Ager Romanorum", „Colles arenosi Banatus", „Bielo brdo", „Kincstári homokterület", „Dél-magyarországi homoksivatag" és „Delibláti puszta" (ma: Deliblatska pescara - Jugoszlávia) névvel illettek, Magyarország legtovább török uralom alatt lévő területén feküdt. Csak 1716-ban szabadult fel, és sokáig - a Habsburgok által kitalált és létrehozott - Temesi Bánsághoz tartozott. Az ott megszervezett, osztrák-szláv alapú katonai határőrvidék részeként előbb a pancsovai járásba, majd a szerb-német határőrvidéknek tartott területre esett. II. József idejétől kezdődően pedig a német-illír (bánsági) határőrvidék (majd ezred) területében találjuk. 1850-től a homokvidék (a magyarság 1 Részlet az állami (kincstári) erdőgazdálkodás századfordulói állapotát, történetét bemutató, készülő műből.
