Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

RÉZ GYULA: A belsőégésű motorok mezőgazdasági felhasználásának kezdeti szakasza Magyarországon

gáz tolta a dugattyút a löket végéig. A dugattyú a visszamenetben kitolta a füstgázokat, miközben új munkaütem kezdődött. A motor-henger vízhűtéses volt. Az üzemanyag be- és kiáramlásának vezérlését Lenoir ugyancsak a gőzgépszerkezetből vette át. A gáz-levegő keverék meggyújtásához a szikrát a Vagner-féle kalapácsos, elektrosztatikus generátor biztosította. A motor teljesítménye kb. 0,5-1,0 LE, óránkénti gázfogyasztása 3-4 m

3 volt. Az igen zajos üzemű motorok azért váltak keresett erőgéppé elsősorban a kisiparban, mert kiszolgálásuk és üzembeállításuk a gőzgépeknél jóval kevesebb fizikai és anyagi ráfordítást igényelt.

4 1861-től már a német Nicolaus August OTTO Kölnben kísérletezett összenyomott keverék meggyújtásával, de mivel gyakorlati eredményt nem ért el, abbahagyta ilyen irányú kísérleteit és helyette az atmoszférikus gőzgépek kiviteléhez fogott. Otto tisztában volt azzal, hogy a gőzgép kisüzemek számára meglehetősen költséges és nehezen kezelhető, és hogy a belsőégésű motor nagy hiányt pótolhat. Az atmoszférikus gázgép ugyanúgy világítógázzal működött, mint a Lenoir- motor. A gép még mindig hangosnak bizonyult, de az erös égési lökések már nem hatottak a hajtóműre. A gázmotor szerkesztésében Eugen LANGEN német mérnök is részt vett és a Langen és Otto-féle szabadalmaztatott atmoszférás gázmotort az 1867-es párizsi világkiállításon mutatták be nagy sikerrel. A kis gázfogyasztás nagy feltűnést keltett és a motort a Grand Prix díjjal tüntették ki. A motor percenkénti fordulatszáma mindössze 80-100 között volt, gázfogyasztása óránként és lóerőként csak 0,8 m

3 volt. A gép hátrányai ellenére is elterjedt, mert Lenoir gépét technikai kivitelben, kezelésben és üzemköltségben messze túlszárnyalta.

5 A motor állóhengeres kiképzésű volt, olyan szerkezeti megoldással, hogy a henger alul zárt volt. A henger felső nyitott részére volt a lendkereket tartó hajtótengely ágyazva. A dugattyúhoz egy fogasléc volt mereven rögzítve. A meghajtótengely és fogasléc olyan kialakítással készült, hogy a fogasléc a lefelé történő mozgásnál hajtotta meg a tengelyt. (1. ábra) A motor teljesítménye - a külső légköri nyomás által határolt értékek miatt - 3 LE-n felül nem volt növelhető a teljesítmény. Ezeket a típusokat 10 évig gyártották Németországban, 0,25-3 LE teljesítményű kivitelekben és több mint 5000 db került forgalomba. A későbbiekben a hetvenes, nyolcvanas években az Otto-féle atmoszférikus motorok jelentették a kiinduló alapot a BISSHOP-féle GILLES-féle belsőégésű motorokhoz. A gázmotorok benzinnel és petróleummal való működtetését az 1870-es évek elején S. HOCK Bécsben, BRAYTON pedig New-Yorkban készítette el. Az eltérés csak annyiban különbözött a gázmotorokétól, hogy a gázt helyettesítő folyékony üzemanyagot finoman szétporlasztott, vagy gőzzé alakított formában eljuttatták a hengerbe.

6 4 GROHE H. 1980.13-14.p. 5 HAJDÚ RÁFIS J. 1985.6-8.p. 6 JALSOVICZKY L 1928.17- 18.p.