Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

CSOMA ZSIGMOND: Az archaikus faépítkezés emlékei a nyugat-magyarországi szőlőhegyeken

66. kép. Fonott tetőszegés zsúpszalma kévékkel, és csúcsdíszítés Miklósfa (Zala m.) 64. számú présházán. A ,/iyereg", tetőélszegés „egyeszsúppal"'történt, úgy, hogy a zsúpkéve átkötött fejrésze alatt kettéválasztották a kévét és így ültették rá a tetőélre, hozzáerősítve a szelemenfához. A sarkokon levő zsúpkévéket kanczazsúpnak hívták, amik egykor lépcsőzetesen álltak. A fonással beszegett pincetető éleken különböző díszítő értékű és mágikus erejűnek hitt szalmakéve formákat alakítottak ki (tűz-, villámcsapás ellen), amelyek a dél-keleti zalai, somogyi szőlőhegyek pincéire voltak jellemzők.

15

(66.,67.kép) A fentebb részletezett archaikus faépítkezési módok és technikák rögzítésére azért volt szükség, mert a levéltári adatok ezirányú csekélysége, valamint a változó életfeltételek az egykori szakismereteket, tapasztalatokat nyomtalanul az ismeretlenség homályába hagyják. A felhozott és bemutatott példák is azt bizonyítják, hogy a mai Nyugat-dunántúl és Burgenland szőlőhegyeinek archaikus népi építészete teljesen azonos, közös eredetű. 15 vö.: KNÉZY J. 1972.529., 53ö., SEEMAYER V. 1939.43.