Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

CSOMA ZSIGMOND: Az archaikus faépítkezés emlékei a nyugat-magyarországi szőlőhegyeken

56. kép. Kettős zsúpkéve a tetőfelület középső részének fedésére, Kolom (Kulm, Burgenland). 57. kép. Csurgató, alsó zsúpsor ,JGttelschup", Szentkúton (Heiligenbrunn, Burgenland). A felső szegősort „Fürstschup"-vidk

t a többi tetőfedő zsúpot ,J2achschup"-nak hívják. lépcsős zsúpolás. Előbbinél a zsúpszálak a tövükkel felfelé állnak, a kalászuk lefelé néz a tetőfelület nagy részén. Csak az alsó és a tető élén elhelyezkedő zsúpkévéket helyezték fel másként. A tető alsó soránál a tövével lefelé állva, a kalászukkal felfelé mutatóan kötötték fel a zsúpot. Erre azért volt szükség, mert a csendesítővel megemelt és lelassított esővíz a pincetetőről az egyenes zsúpszalma szárán akadály nélkül végigcsurgott, sőt a szalmaszálak vezették a vízcseppeket és a szalmaszál végén akadálytalanul hullott le a vízcsepp, így a csepp egy parabolikus pályát leírva, a faltól távol ért földet és nem mosta ki a pincefal közelében a talajt, a falat pedig nem áztatta. A másik tetőzsúpolás a lépcsős megoldás volt, amikor az egyes zsúpkévesorok szemmel is láthatóan jól elváltak egymástól. A kontyos tetők oldaléleit gyakran készítették lépcsős formában. (51., 52., 53., 54., 55.kép) 58. kép. „Sároszsúp", szegesre és tetőéi fedésére, Cák (Vas m.).