Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

CSOMA ZSIGMOND: Az archaikus faépítkezés emlékei a nyugat-magyarországi szőlőhegyeken

szőlőhegyén is láttam, ahol ezt az ablakszerű padlásfeljárót ,Jierkelik"-ntk, illetve ,Jierke"-mk nevezték. Ilyen padlásfeljárót ahova az odatámasztott létrán lehetett feljutni olyan pincetetőknél alkalmaztak, amelyek kontyolt zártoromzatúak voltak. A tetőtérben általában itt is szénát tároltak. Ez a padlásnyílás egy alul és felül rögzített kisebb ajtókeretből állt, amely a tető síkjából kiugrott. -Külön tetőlécezetet és borítást (zsúpszalmát) kapott. Az ajtókeret oldalát deszkákkal borították. (48., 49. kép) A csüngő szarufa végére, de még a tetőlécezet alá gyakran ék alakúra hasított fadarabot erősítenek fel. Ennek az ún. csendesítő-nzk az a feladata, hogy a tető síkjából a szarufához viszonyítva az utolsó egy-két tetőléc megemelve foglaljon helyet, ezzel a rajtuklevő zsúpszalmán lezúduló víztömeget valamelyest lecsendesítsék, a víztömeg sebességét csökkentsék és a faltól való vízlehullás távolságát növeljék, a falat ezzel is óvják, hogy a víz ne mossa ki tócsát adva közvetlen a fal mellett a földet. (50.kép) Tetőfedő anyagok, technikák. 47. kép. Kontyolt, ollószáras, szelemenes, boronafalú, csüngő szarufájú, ragfáj ú, zsúpfedeles pincerom Kolom (Kulm, Burgenland) Untere Fängst nevű szőlőhegyén. A nyugat-magyarországi szőlőhegyek pincekamráinál a zsúpszalmával történő födés általános eljá48. kép. ,JJerke", padlásfeljáró ajtókerete, pösei szőlőhegy, Gyöngyösfalu (Vas m.).