Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

CSOMA ZSIGMOND: Az archaikus faépítkezés emlékei a nyugat-magyarországi szőlőhegyeken

38. kép. 39. kép. Sarokban álló szabad tűztér, tűzpadkával Sövényfonású, favázas présházak és füstelvezető kürtővel, tetőszékét hordozó gerendák, amelyek a Kőszegszerdahely (Vas m.) szőlőhegyén, függőleges ,Jáb"-ba ékelték. Miklósfa (Zala m.) szőlőhegyén. ezek nem a pince korát, régiségét jelentik, hanem azt, hogy a pincékben a tűzhelyeknek ilyen ősalakja is megfelelt. Ugyanakkor jelzi a parasztember régihez való ragaszkodását is, és a kemencehiány a tűzhely alkalmi jellegét is tükrözi. A tűzhely annál egyszerűbb és ősibb, minél közelebb van a földhöz. A nyílt tűzhelyek mindig a pincekamrán kívül a présházban voltak. A szabad tűzhelyek a sarokban álltak, a tűzpadkák kitapasztott negyed körcikkely alakúak voltak. A belülről is kitapasztott falú présházhelyiségek sarokfalán a füst fekete nyoma jól kivehető. A zsúpfedelű pincéknél a füst és szikrafogók kiépítése alapvető érdeke volt a tulajdonosnak. Legegyszerűbbek a sarokba a tűzpadka felé keresztbe fektetett tölgyfából kibárdolt szikrafogók voltak, amelyek a füsttel repülő szikraszemcséket tartották vissza. A vesszőből, fából font és agyaggal lesározott füstelvezető kürtök a szabadkémény megjelenésének irányába mutatnak.

13 (37.,38. kép) A tetőszerkezet Kutatási területemen a faépítkezésű szőlőhegyi pincék ollólábas, szelemenes tetőszerkezetűek, esetleg elől csonka kontyosak, sokszor nyitott oromzatúak, hátul lekontyoltak. A nyitott oromzatú csonkakontyolás ott gyakori, ahol a padlásteret 13 DORN YAY B. 1939.49., kisgombai adat: KNÉZY J. 1972.530., a szőlőhegyi kiköltözésre: KOVÁCS K. 1985., Somogy megye tilalmára 1771-ben: WELLMANN 1.1979.36., a tűzhelyekre vö: BÁTKY ZS. 1930. a. 76., BÁTKY ZS. 1930. b. 116.