Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

CSOMA ZSIGMOND: Az archaikus faépítkezés emlékei a nyugat-magyarországi szőlőhegyeken

ajtólap síkját. A csupán esztétikai igényű faszegek elhelyezése ezeknél az aj­tóknál még nem volt diva­tos, mint a később megje­lenő és sokszor öncélúan csak díszítő nagyfejű fém­szegek beverésénél. A fa­szegeknek itt mindig összetartó funkciója volt elsődlegesen, még ha ez az ajtókeret faragott elemei­vel kellemes benyomást is kelt, mint pl. a fuchsgrabe­ni szőlőhegy (Neustift b. Güssing) 1854-ben készült pincéjénél, ahol az évszá­mot a puha pelyvás agyag­ba ujjával írta be a pince készítője. A pinceajtók általában balról jobbra nyíltak, így a jobb alsó és felső sarkukban egy-egy facsapot, fatengelyt találunk, amit az utolsó bárdolt ajtólaprészből faragtak ki. Mivel ez a rész volt leginkább a használatnak kitéve, és a keretmerevítő geren­25. kép. Ajtószárfákat összetartó pinceajtó szemöldökfa, Zalacséb (Zala m.) szőlőhegyén. 26. kép. 27. kép. Meszelt ajtókeretű, kikopott küszöbfájú Félkör alakban kikopott küszöbfa pinceajtó Szentkút egyik 18. századi Kőszegszerdahely (Vas m.) szőlőhegyén, pincéjénél (Heiligenbrunn, Burgenland).

Next

/
Thumbnails
Contents