Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

CSOMA ZSIGMOND: Az archaikus faépítkezés emlékei a nyugat-magyarországi szőlőhegyeken

mányos eljárással épült pincéknek is már csak keskenyebb, „finomabb", kisebb keresztmetszetű gerendák jutottak. A föld és a fonott fal is gyakoribb lett a két vagy többosztatú újabbkori pincéknél. (9.,10.,ll.kép) I. B,C. Zsilipéit és csapolt boronafal 11. kép. Kétosztatú pince, a pincekamra keresztboronafalú, a hátsó rész talpas fonottfalú, Gyöngyösfalu pösei szőlőhegyén. A zsilipéit boronafal egy vázszerkezetet mutató pincefal, ahol a sarkokon álló tartóoszlopok hornyában sorakoznak az egymásra rakott, élre faragott gerendák. A keresztborona falú területeken ott fordul elő, ahol a faanyaggal való spórolás fontos szempont volt. A vízszintes gerendákat deszkával, pallóval is helyettesítették. A Zselicségben sövényfalú pincékkel, Gyenesdiáson a keresztboronájú pincékkel vegyesen is található, de Budapest környékén sem ismeretlenek.

9 A zsilipéit boronafalat is vastagon pelyvás sárral, agyaggal bekenték. A vázszerkezet hornyolt gerendáját csapolt saroktámasztékkal erősítették meg. A függőlegesen álló kivájt gerendát a talpgerendákba ékelték, amelyek lesüllyedését a földbe egy12. kép. Kővel alátámasztott „talpfa "-sarok, Miklósfa (Zala m.) szőlőhegyén, a 33. számú istállós présháznál. 9 EBNER S. 1931.91., DORNYAI B. 1939.55., GÖNYEIS. 1942.233.