Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

CSOMA ZSIGMOND: Az archaikus faépítkezés emlékei a nyugat-magyarországi szőlőhegyeken

got. De a 18.-19. századi jobbágy-parasztházak nyílászárói (ajtók, ablakok) is a korábbi keményfa alkalmazása után már bárdolt-hasított fenyőből ácstechnikával készültek. Az oromzati deszkák és a lécdíszítések is mind fenyőfából álltak ekkor. Már Bél Mátyás megemlítette a 18. század első harmadában, hogy a Stájerországgal határos hegyeken a tölgy és a fenyő gyakori, sőt ő már a kőszegi, rohonci, szalónaki, borostyánkői, alhói, bándoli, őri és a vörösvári erdőségeket dicsérte. Később Pinkafő, Rödöny, Alsólövő, Gáborfalva, Óribánya és Vágod környékéről, a Pinka és a Tauchen melletti fűrészmalmokról is írt. Az épületfa (gerenda, léc, deszka) a felsőőrségi fafuvarosok tevékeny közreműködésével jutott el Közép- Dunántúl falvaiba. A Kelet-Stájerországból szállított nagy mennyiségű fenyőfaáru a felsőőri református magyarok - egykori elszegényedett kisnemesek leszármazottai - udvarán tornyosult, amiért Felsőőrt tréfás gúnnyal „Deszkaváros"-nak is nevezték a 19. században.

6 A ma ismert legrégibb, datálható boronafalu pincekamra, vagy présházpince 1644ből ismert Gyenesdiásról, azonban ez az archaikus építési mód már a középkorban világi és egyházi építkezéseknél elterjedt, és kedvelt forma volt, így valószínűsíthető, hogy pincekamrák, présházpincék építésénél is alkalmazhatták korábban. A Ság-hegyen talált 1567-ben készült pince és a Somló-hegyen említett 1675-ből származó pincék már a helyi kőépítkezés emlékei. Kutatási területemen 1740, 1748, 1751, 1781,1788,1799-ből, 1806-ból és 1845- bői származó, datálható fafalazatú pincéket találtam. Egy-egy építmény esztétikai értékét a felhasznált anyagok kombinációja, szerkezeti megoldásai, térkitöltő funkciója - aránya ugyan alapvetően meghatározza, mégis a szerkezetet borító burkolat adja meg - mintegy felöltöztetve a favázat - az összhatást. A tér, anyag, szerkezet, szín és a forma harmóniája teremti meg, elsősorban a népi építkezés értékrendjét és alakítja ki sajátosan önálló stílusát és jellegét.

7 A faépítkezésű pincekamrák, présházpincék falazata Kutatási területünkön a szőlőhegyek faépítkezésű pincekamráinak falazatát az alábbi osztályozással különböztethetjük meg, az építkezési szakirodalom alapján. I. Boronafal A. Keresztboronás falú B. Zsilipéit boronás falú és csapolt boronás falú II. Talpas, favázas sövényfalú. 6 NAGYVÁTHY J. 1821. 266., TÓTH J. 1838. 50-51., TÓTH J. 1961., TÓTH J. 1965., TÓTH J. 1971., BÍRÓ Fr. 1975. 48., 54., 67., BÉL M. 1976.114., 115., 449., 450., CSOMA ZS. 1988.148-153., CSOMAZS. 1989. 7 Az 1567-es Ság-hegyi pincére lásd: DÖMÖTÖR S. 1958.448- 454., a somlói adat: ILA B.KOVACSIS J. 1964.174., a gyenesdiási adat: DORNYAI B. 1939.48., 52.