Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

MÁRTHA ZSUZSANNA: A magyar baromfigazdaság helyzete az 1920-1938. években

kívül a külföldi piacokon olcsóbb áraikkal erős versenytársaink voltak a Balkán-or­szágok, pulykakivitelben pedig Lengyelország is. Az 1931 nyarán bevezetett devizabeszolgáltatási kötelezettség a baromfi és ba­romfitermékek kivitelét is megnehezítette. A Földművelésügyi Minisztérium ezután 1932 decemberében létrehozta a Magyar Mezőgazdasági Kiviteli Intézetet, majd az addigi kiviteli szervek összevonásával Külkereskedelmi Hivatalt létesítettek (2000/1933. ME sz.), amely külföldi propagandát, piackutatást végzett, külföldi ki­rendeltségeket állított fel. Az 1929-1933. évi gazdasági válság éveiben bekövetkezett áresés leginkább a mezőgazdasági terményeknél jelentkezett, de a kivitt baromfi ára jobban tartotta magát, mint a többi állattenyésztési ágaké. 15 Jelentős szerepet játszottak a baromfi és baromfitermékek kivitelében az ex­portőrök, akik a kiviteli árnak akkoriban mindössze 40 %-át fizették a termelőknek, míg az ár 60 %-a nekik jutott. Ezt azzal indokolták, hogy a parasztgazdaságok tíz­ezrei csirkéből, tyúkból, pulykából vegyes tömegárut állítanak elő, amelyet az ex­portőrök hizlaldáiban előbb fel kell javítani, hogy feldolgozva és a fogyasztók ízlé­sének megfelelően csomagolva külföldön előnyös áron eladható legyen. Azokat az exportőröket, akik a rendeltetési országok által kívánt minőségű árut szállítottak, és a minőségi jelöléseket fel is tüntették, a kormány exportjutalékkal támogatta. Az alföldi baromfit a hazai viszonylatban hatalmas kereskedő cégek a verseny lehető ki­zárásával vásárolták fel, diktált áraikkal gyakran megrövidítve a piaci viszonyok te­rén kevéssé tájékozott termelőket. Tény viszont, hogy jelentős beruházásokkal előmozdították a baromfikivitelt és a válság éveiben is munkához, keresethez jut­tatták a szegény emberek százait, a főidényben ezek ezreit. Az angliai pulykakivitel hatósági megszervezésével 1934-ben kezdődött a barom­fiexport ún. egykezesítése. A Külkereskedelmi Hivatal a megelőző három évben pulykaexporttal foglalkozó kereskedőkből Országos Baromfikiviteli Bizottságot ala­kított, amely tagjai számára exportkontingenseket állapított meg, szabályozta az Angliába hetenként kiszállítható áru mennyiségét, és ármegállapító bizottságokat szervezett annak ellenőrzésére is, hogy felvásárláskor az exportőrök a termelőknek méltányos árakat fizetnek-e. Ugyanakkor a Külkereskedelmi Hivatal rádió útján rendszeresen tájékoztatta a termelőket és az exportőröket a külföldi piacok igénye­iről. Elsősorban olyan országokba irányították az exportot, ahol a baromfiért „ne­mes" valutát kaptunk. 1938. augusztus 15. napjával a baromfiexport a Külkereske­delmi Hivatalnak és a Magyar Élemiszerkiviteli Cégek Országos Szövetségének irá­nyítása alá kerülve, a Magyar Baromfikiviteli Egyesülés keretében bonyolódhatott csak le, amely azt is figyelemmel kísérte, hogy a baromfikivitelben résztvevők a kül­földi piacokon nem élnek-e áralákínálással. Szintén 1938-ban alakult meg a Magyar Tojáskiviteli Egyesülés, minden exportőr csak abban a körzetben vásárolhatott to­jást, ahol azt korábban tette. A Külkereskedelmi Hivatal kötelezte a Hangya szö­vetkezeteket az eladásra kínált és minőségileg megfelelő minden baromfinak és ba­15 MEZŐGAZDASÁGUNK ÜZEMI EREDMÉNYEI... 1934.18. p.

Next

/
Thumbnails
Contents