Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
MÁRTHA ZSUZSANNA: A magyar baromfigazdaság helyzete az 1920-1938. években
A magyar baromfigazdaság helyzete az 1920-1938. években 1 MARTHA ZSUZSANNA Bevezetés A földrajzi és éghajlati viszonyok Magyarországon kedveztek a hagyományos baromfitenyésztésnek, az ország Trianon utáni területén azok mindenütt lehetővé tették a baromfitermékek nagy mennyiségű és olcsó előállítását. 2 Alapvető hiányossága volt azonban népies baromfitenyésztésünknek, hogy a tenyésztők elenyésző kivétellel nem becsülték eléggé háziszárnyasaikat, nem törekedtek termelési eredményeik fokozására. A magyar népi baromfitenyésztést az elhanyagoltság, a primitívség jellemezte. A nagyüzemcentrikus hazai agrárgazdasági irodalom sem méltatta a baromfitenyésztést a mezőgazdasági népesség pénzbevételében és főként az exportban betöltött számottevő jelentőségének ellenére kellő figyelemre. Sem REICHENBACH Béla mezőgazdasági üzemtana, sem ZSOLNAY Endre mezőgazdasági becsléstana részletesen nem tárgyalta a baromfitartás jövedelmezőségi viszonyait. Úttörőként nálunk KOCSONDI NÉMETH Lajos elemezte a baromfitenyésztés üzemi jövedelmezőségének kérdéseit, holott annak jelentősége mind a hazai élelmiszertermelésben, mind kiviteli szempontból közvetlenül a szarmasmarha- és a sertéstenyésztés után következett. Ennek, de a baromfitenyésztés szociális vonatkozásainak ellenére a korabeli állattenyésztési politika is csak másodsorban foglalkozott a háziszárnyas1 A vizsgálat időhatárait az szabta meg, hogy 1938 után az ország területi változásai miatt az összehasonlítás egykönnyen nem lett volna megoldható, az 1920-1938. évi időkeret figyelembevételével viszont ez a nehézség nem forog fenn. Ennek a nem egészen két évtizedes időszaknak első öt éve még a békegazdálkodásra való átmeneti idő, a gazdasági stabilizáció ideje volt. Ezért jól összehasonlítható külkereskedelmi adatok is csak az 1925-1938. évekről állnak rendelkezésre. 2 KELLNER 1930-ban a magyar állattenyésztés nyershozadékából (904,5 millió pengőből) több mint 10 %-ra (100,6 millió pengőre) becsülte a baromfitenyésztésre eső részt (FELLNER F. 1930.34-37. p.). Más számítás az állattenyésztés termékeinek 1929/30-ban termelői áron értékelt összegéből (738,5 millió pengőből) a baromfitenyésztésit kereken 20 %-ra tette (MATOLCS Y, M. - VARGA S. 1938.10. p.). Az eltérés oka, hogy a két becslés különböző módszerrel készült.
