Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
ERNST JÓZSEF: A tájfajták kialakulásának kezdete Magyarországon Mezőhegyes vonzáskörzetében
Magánmének száma és fajta szerinti megoszlása 1912-ben Megye Telivér Angol félvér Furioso Gidran Nóniusz Egyéb Összesen Arad 2 15 3 13 6 39 Bács 99 15 29 52 10 205 Békés 67 10 7 56 2 142 Csanád 21 4 21 4 50 Csongrád 1 89 9 4 5 1 109 Temes 17 5 4 46 16 88 Torontál 44 6 11 138 23 222 Összesen: 3 352 48 59 331 62 855 Fajtaváltás és tájfajtatenyésztés Mezőhegyes vidékén • Az átvételt követő mintegy 25 éves időszakban az állami mének és a fedeztetési állomások számának gyarapítása mellett (5. táblázat), noha sok szó esett róla, a tájfajták kialakítására, a táj fajtatenyésztés elindítására nem sok intézkedést hoztak. Ennek egyik oka részben a fajtával kapcsolatban már szóba hozott bozonytalanság volt, másrészt viszont a földmíveléssügyi kormányzat kínosan ügyelt arra, hogy figyelembe vegyék a lótartók egyéni igényeit és ízlését. Ezért inkább arra törekedtek, hogy egyegy fedeztetési állomáson minél több fajta, illetve típus képviseltesse magát. Ezzel a korábbi katonai adminisztratív intézkedések következtében kialakult ellenszenvet kívánták eloszlatni. A tenyésztési kultúra megfelelő szintre emelése, az elegendő és jó minőségű állami mén biztosítása, valamint a magánmén tartás körülményeinek rendezése előtt a fedeztetési állomásokon a „szabad választás" lehetőségét kellett megadni a gazdáknak és a tenyésztési irányt meghatározó „hatalmi" beleszólás látszatát is elkerülni. 45 A lótenyésztés iránti követelményeket a XIX. század utolsó évtizedeinek sajátos magyar társadalmi, gazdasági, árutermelési viszonyai (korábbiaknál a lótenyésztés a szaporulatával is nagyobb mértékben szerepelt az árutermelésben), a település és termelés szerkezete, a gépesítés igényei és a lóhoz való etnikai jellegzetességei alakították ki. Egyértelmű igényként jelentkezett a nagyobb testtömeggel összefüggő vonóerő növelése, amelyet a magyar településszerkezet miatt a gyorsabb mozgás egyidejű megőrzésével kívántak elérni. Különösen vonatkozott ez az igény Arad, Bács-Bodrog, Békés, Csanád, Temes és Torontál megye kötöttebb talajú, in45 BÁNFFY F. 1880. W. 11. p.
