Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

ERNST JÓZSEF: A tájfajták kialakulásának kezdete Magyarországon Mezőhegyes vonzáskörzetében

bizottmány megalakítását írták elő. Az országos bizottmány feladatai között szerepelt a ménesintézmények működése, a népi lótenyésztés javítására vonatkozó javaslattétel. A megyei bizottmányok ténykedése a terület lóállományának minőségi és mennyiségi felmérésére, a fedeztetési állomások helyében kijelölésére, a fedezőmének igény szerinti beosztására terjedt ki. Ugyancsak 1969-ben jelent meg az a rendelkezés is, amely lehetővé tette, hogy a magánosok és a községek állami mént béreljenek (17.808/1869. sz. rendelet). A ménesintézmény átvételét követő három évtizedben a lótenyésztés közügy, s a mezőgazdaság legjobbban a szervezett, reprezentatív eredményeket felmutató ágazata lett. A szervezet napjainkig érezteti hatását és igen tekintélyes nemzetközi elismerést váltott ki, aminek hatására több országban a magyar rendszer szerint igyekeztek a lótenyésztés irányítását megszervezni. - Ez a szervezet ugyanakkor a mezőgazdasági költségvetés jelentős hányadát vonta el a többi állattenyésztési ág rovására. Igaz viszont, hogy ez az ágazat tudta hatékonyabban hasznosítani a rendelkezésre bocsátott eszközöket. Szenvedélyes vitacikkek jelentek meg az állami ménesek, méntelepek sorsát,

40 tenyésztési irányát

41 illetően, de állami mének használatáról, a tenyésztési körzetek kialakításáról, az értékesítés problémáiról,

42 továbbá katonai, de különösképpen a közös hadügyhöz való tartozásukról

43 is. A kedvező gazdasági körülmények hatására a tenyésztési kedv megnövekedett. A fejlődés a kanca- és csikólétszám alakulásából tűnik ki. Magas volt azonban a mének száma, amelyekből csak egy kis rész volt állami mén. Ezt a számot még gyarapították a 2-3 éves méncsikók is, amelyek után ugyancsak igen sok csikó született. A méntartás 1897- ig nem volt rendezve. A korabeli cikkek visszatérő témája volt ez, ugyan40 CZILHERT Róbert köztiszteletnek örvendő szakember a pozsonyi egylet választmányi ülése alkalmával elhangzott előadásában javasolta, hogy az állami méneseket és az állami ménállományt adják el mintegy 50 magánbirtokosnak és ezek lássák el a köztenyésztést tenyészménekkel. 41 KOZMA F. 1871. 42 FRIEDRICH GY. 1871. W. 240. p. 43 Orsz. méneseink, 1869. W. 158. p. GOROVEI. miniszter a költségvetési előterjesztésben kitért a ménesek és a méntelepek katonai személyzetének alkalmazására. Tájékoztatójában közölte, hogy a polgári lakosság köréből jelenleg nem tudnák biztosítani a megfelelő szakértelemmel rendelkező, fegyelmezett személyzetet. A magyar honvédség kötelékébe tartozó katonák ugyancsak nem jöhettek számításba, mivel a honvédelmi törvény értelmében a kötelező katonai szolgálati időn túl (3 év) senkit sem lehet tovább szolgálatra a honvédség kötelékében tartani. Ezért a továbbiakban a közös hadsereg méneskarát vették igénybe, amelybe a továbbiakban csakis a magyar korona hadkötelezettei kerülhetnek és magyar egyenruhát kellett viselniök.