Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

VAJKAI ZSÓFIA: „Szarvas marhának orvossága" (Kéziratos orvosló könyv a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattárában)

A gyógyszerek ismertetésénél felsoroljuk az emberi és állatgyógyászati célú hatóanyagokat, valamint a csupán babonás célúakat is, hiszen ezek más korabeli, sőt jóval régebbi orvosságos könyvek tanulsága szerint változatos céllal használt szerek voltak.

10 A felhasznált orvosságok növényi, állati és ásványi eredetűek. Emberi eredetűt, vagyis inkább ember által használt tárgyat hármat találunk. Az egyik „a szűzlány cifra inge", melyet tűzvész elhárítására a tetőbe kell dugni (8.). A másik a kenyérsütésnél használt „pemete" beáztatásából származó víz, melyet a szemmel vert bárány szájába kell tölteni (20.).

11 A harmadik a „nyálos fonal" (16.), amely a boszorkányok gyakran használt eszköze a beteg állat gyógyítására. Pl. egy 1744-ben lefolytatott boszorkányper iratainak tanulsága szerint a beteg tehén szarvára 7 éves lány által húshagyó kedden „nyálos fonyallal" fonatott madzagot kellett kötni.

12 A növényi eredetű szerek közt könnyen azonosítható a diófa tapló, a fodormenta (Menta crispa), a köleskása, a korpa, a torma virága, a bors, a szegfűbors. A „magyarófa rigyája" a mogyoró fiatal hajtását, vesszejét, a „magos kender bere" pedig a kender csöves szárát jelenti.

13 A mirha: mirigyes libatop (Chenopodium botrys).

14 Az édesgyökérnél egy termesztett gyógynövény (G.glabra), de inkább az édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare) gyakorta gyűjtögetett édesízű gyökértörzsére gondolhatunk.

15 Az örvénygyökér bizonyosan a pompás peremizs (Inula helenium), kerti dísz- és gyógynövény, melynek illó olaja a helenin baktericid hatású.

16 Nem egyértelműen meghatározható, mit értett a receptek leírója büdöske virágon. MAGYARY-KOSSA a régi botanikai irodalomra hivatkozva Tagetes patulus L., vagy az ebkaporra, mai nevén nehézszagú pipitérre (Anthémis cotula L.) gondolt.

17 Ennél is nagyobb kétségeink vannak a földi tök értelmezésénél. MAGYARYKOSSA egyszerűen karórépának (Radix bryoniae) tartja. SURÁNYI szerint csúzrépa (Bryonia dioica), RAPAICS pedig Bryonia alba-ként határozza meg, melynek főzete hashajtó, erős méreg.

18 10 Ld. a hasonló recepteket VAJKAI A 1938. és 1947., VERSEGHY F. 1792., TOLNAY S. 1795.,TSEHM. 1797. 11 A szemmelverés elhárítása szenesvízzel gyakori praktika a népi gyógyászatban. Ezért is gondoltunk itt ártó szándékra, nem konkrét verésre. Ld. a MNL szemverés címszavát. 12 SCHRÄM F. 1970. II. kötet 205. p. 13 TESZ. 14 HORTOBÁGYI T. 1979. 15 RAPAICS R. 1934. és HORTOBÁGYI T. 1979. 16 RAPAICS R. 1934., HORTOBÁGYI T. 1979. és SURÁNYI D. 1987.82. p. 17 MAGYARY-KOSSA Gy. 1929-1940. II. kötet 249. 18 MAGYARY-KOSSA Gy. 1929-1940. II. kötet 260., RAPAICS R. 1934. és SURÁNYI D. 1987.75. p.