Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
BALASSA IVÁN: A magyar sertéstartás történetének néhány kérdése
A magyar sertéstartás történetének néhány kérdése 1 BALASSA IVÁN Az utóbbi évtizedek etimológiai, archeozoológiai, néprajzi és történeti vizsgálatai a sertéstartás korai történetének számos új mozzanatát világították meg. GYÖRFFY István megállapítása szerint: „A magyar állattartásban a disznónak csak másodrangú szerep jutott". 2 Ez nemcsak magában a tartásban nyilvánult meg, hanem abban is, hogy a magyar néprajzi irodalomban, közelebbről az állattartásban a legkevesebb tanulmány, cikk, adatközlés tárgyalta a sertések tartásának kérdéseit. Azt hiszem, hogy a disznó történeti, néprajzi irodalomban való háttérbe szorulásának egyik oka az is lehetett, hogy a Biblia „tisztátalan állat"-nak mondja, melynek húsát nem volt szabad fogyasztani, sőt „vérével áldozni utálatosság". A magyar példabeszédekben, közmondásokban a bűn fogalma sokszor kapcsolódik a disznóhoz, mely akárcsak az ember, a bűnhöz visszatér „a sárnak fertőjébe". 3 Mindez sokáig negatív irányban befolyásolhatta az irodalmat, hiszen a Biblia a 17. századtól kezdve a legelterjedtebb népkönyv lévén, sok mindent meghatározott. így pl. egy gólya, fecske féltő tisztelete is a Bibliában gyökerezik. Érdemes lenne egyszer a Biblia hatását a magyar népi kultúrára részletesebben elemezni. A legrégibb korszakok archeozoológiai feldolgozásával MATOLCSI János tette a legtöbbet a sertéstartás jobb megismerésével kapcsolatban az utóbbi két évtizedben és következtetései is időtállónak mutatkoznak. Az Ananyinói-kultúra a Káma és mellékfolyói környékén az i.e. VIII-III. században a finnugor népek kialakulásának fontos területe és ezen a területen éltek - mai ismereteink szerint - a magyarok elődei is. Itt, e korból feltárt lelőhelyeken a sertéscsontok aránya 6,7-50 %. Ebből az időből már ábrázolással is rendelkezünk, ami az állatfajta különös jelentőségét 1 SZABADFALVI Józsefnek, a magyar sertéstartás legjobb néprajzi ismerőjének a kérdésről számos tanulmánya jelent meg, illetve vár kiadásra. (lásd SZABADFALVI J. 1966.; 1968/a.; 1968/b.; 1970.; 1971.; 1986. stb.). 2 GYÖRFFY 1.1941. 2:85. p. 3 KÖRÖSI M. - NAGY 1.1788.1:196. p.
