Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

WOHLNÉ NAGY ÁGOTA: A gyógynövénytermesztés története Magyarországon a XX. században

vált. Ezért a Földmívelésügyi Minisztérium rendeletére létrehozták a Gyógy- es iparinövény Forgalmi Irodát (előzőleg Gyógynövény és Paprikakirendeltség), melynek igazgatójává DARVAS Ferencet nevezték ki. A két világháború között Az I. világháborút követően Közép- és Kelet-Európa teljesen átalakult, az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnt. 1918 őszén Magyarország függetlenné vált, de területének több, mint két harmadát elvesztette. 1920 júniusáig nem voltak az országnak nemzetközileg szentesített határai. A területváltozások következtében természetesen a korábbi gyógynövénytermő területek nagy része is határainkon túlra került, (így pl. Temes és Torontál megye, ahol igen jó minőségű kamilla termett, vagy a felvidéki nagy menta-területek, stb.) A harmadára zsugorodott országban a gyógynövényekkel való foglalkozás még nagyobb lendületet vett, mint korábban. 1920-ban megkezdődött a gyógynövénybeváltók és -nagykereskedők szervezett képzése. Országszerte felpezsdült a gyógynövényügy. A termelők és értékesítők egyesületbe tömörültek. Az Ipari- és Gyógynövény Termelő és Értékesítő Országos Egyesület alakuló közgyűlése 1920 júliusában volt. RUBINEK Gyula, földmívelésügyi miniszter a mezőgazdasági élet e specializálódásával messzemenően egyetértett, és a tárca támogatását is kilátásba helyezte. Az egyesület létrehozását indokolta az is, hogy egyre nagyobb szükség volt jó szaktudású gyógynövénykereskedőkre. 1919-ben számuk mindössze tíz volt az egész országban.

11 1920-ra, a tanfolyamok, a jó szervezés következtében ez a szám huszonkettőre emelkedett. Akkori becslések szerint kb. ötezren foglalkoztak gyógynövénygyűjtéssel, közülük ezren főfoglalkozásként. Az iroda mintegy száznyolcvanféle vadontermő és gyűjthető gyógynövényt tartott nyilván. A gyógynövénybeváltást engedéllyel rendelkező beváltok végezték, mintegy ötszázhuszan. A termesztéssel ekkor már 130 holdon (77 ha) százöt gazda foglalkozott. Az iroda jelentése szerint: „bár a legtöbbjénél új és szokatlan munkakör, mégis kifogástalan, sőt egyes gyógynövényfajoknál elsőrangú eredményeket értek el. Nagy mennyiségben termeltek: ricinust, menthát, köményt, ánizst, coriandert, fehér és fekete mustárt. Kisebb mennyiségben: gyüszünkét (digitalis), kálmosgyökeret, sáfrányt, levendulát, majorannát, citromfüvet, zsályát, kakukkfüvet (Thymus), benedekfüvet, stb."

12 1918-tól „HERBA" címmel szaklap is állt a gyógynövénnyel foglalkozók rendelkezésére, melyet DARVAS Ferenc szerkesztett. A lap 1925-ig folyamatosan jelent meg, majd néhány éves szünet után 1939-től 1944-ig újra beindult, ezúttal GIOVANNINI Rudolf szerkesztésében. A harmadik évben már olyan nagyszámú adat gyűlt össze, hogy lehetőség nyílt különböző kimutatások készítésére. Az 1920-ban készült kimutatás, mely térképen ábrázolja a gyógynövény termelési és gyűjtési akciókat (2. ábra), egyértelműen bizonyítja, hogy a lelkes szakemberek, AUGUSZTIN, IRK, 11 KORITSÁNSZKY 0.1920.557.p. 12 A gyógynövényügy állása... 1920.812.p.