Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
P. ERMÉNYI MAGDOLNA: Gyümölcstermesztés a Pannonhalmi Bencés Főapátság füssi gazdaságában, a századfordulón. I.
A szemzés utáni harmadik évben eladásra kész koronás oltványokat neveltek. Tavasszal ugyanúgy jártak el, mint az előző évben, csak a múlt évben meghagyott csonka oldalhajtásokat eltávolították. Az új vezérhajtáson nőtt oldalhajtások közül 3-4 hajtást „koronaág"- nak meghagytak és augusztusban mind a vezérhajtást, mind az oldalhajtást 2-3 szemre visszavágták. JENEY E. ezt a módszert csak a karomi faiskolához hasonló jó talajban nevelt oltványoknál javasolta, azoknál, amelyek már elég erősek a kiültetésekre. Ők a jó iszapos talajban nevelt 3 éves oltványokat mind el tudták adni. „...a komáromfüssi faiskolában 6 éven át - 1885-1891 közötti időszakban egyetlen egy ép ojtvány sem maradt, szívesen elvitték, 2-3 éves korukban." 27 Ahol ez a gyors növekedés nem érhető el ott ő a Bereczki-féle hosszabb oltvány nevelési időszakot ajánlotta. 28 Az 1880-as évek vége felé már neves szakemberek is felfigyeltek a karomi faiskolára és gyümölcstelepre. Többek között VILLÁSI Pál a kitűnő szakember, a „Gyümőlcsészeti és konyhakertészeti Füzetek" c. lap szerkesztője is elismerően nyilatkozott a füssi faiskoláról, melynek élén kiváló szakember áll és a tőle kikerülő oltványok kiváló minőségűek, minden igényt kielégítenek. 29 Helyhez kötött faiskolájukban a termesztés szempontjából annyira fontos forgó rendszert nem tudták megvalósítani. Tekintve, hogy 1883- ban faiskolájuk egész területét beültették, így nem maradt lehetőség a talaj pihentetésére, a „faiskolai fordák" betartására. 1892- ben a Duna nyári áradása idején (júniusban-júliusban két hónapon át vízzel borított volt e terület és a gyümölcsös is) több ezer alma és körte oltványt, termő gyümölcsfát pusztított el a zöldár (becslése szerint kb. 16 000 db-ot). A faiskola területét az árvíz után megtisztították a tönkrement oltványoktól és 1893 tavaszán új lendülettel beültették vadoncokkal ugyanazt a területet, majd beszemezték. Rövidesen tapasztalták, hogy egyrészt a vadoncok, másrészt az új oltványok noha megeredtek - erősen sínylődtek. Két évi próbálkozás után kénytelenek voltak a fácskákat 1895-ben egy új, ki nem élt területre átültetni, amelyek ott életképes, szépen fejlődő csemetékké nőttek. 30 A faiskola gondozása A faiskola egész évi munkáit napszámosokkal végeztették. A férfiak általában 40 krajcár napszámbért kaptak, a nők viszont 35 krajcárt. Elvétve egy-egy nagyobb munkánál ezt a férfiaknál 50 krajcárra, a nőknél 40 krajcárra emelték. A faiskola ápolási munkáit a trágyázás, ásás, kapálás, oltás, kötözés, öntözés, csaprametszés, vadalás, karózás és permetezés jelentették. 27 JENEY E. 1896.128. p. 28 JENEY E. 1896.129-139. p. 29 VILLÁSIP. 1886. GYKF 289. p. 30 JENEY E. 1896.120. p.
