Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

P. ERMÉNYI MAGDOLNA: Gyümölcstermesztés a Pannonhalmi Bencés Főapátság füssi gazdaságában, a századfordulón. I.

mölcstermelőktől vették. Elsősorban Mezőkovácsházárói BERECZKI Mátétól, és gróf ZICHY József kertészetéből VedrődrŐl (Pozsony m.) - ma Voderady (Csehszlovákia) RICHON Ágost főkertésztől. Sok szaporító alapanyagot hozatott Pusztafödémesről (Pozsony m.) - ma Pusty Fedymes (Csehszlovákia) gr. ZICHY Ferenc kertészetéből, de kapott Tatáról az Eszterházy birtok gyümölcsöséből, Keszthelyről, a Gazdasági Tanintézetből, Alattyánból a plébániakert faiskolájából, Budapestről az Istvántelki szakiskola faiskolájából, Balatonhenyéröl Teleki János gyümölcsöséből. Ausztriából: Bécsből, Feldbachból és Schölsitzből vett oltványokat. Az utóbbi kertészetből hosszú éveken át vadoncokat vásárolt. A kezdeti években az oltások, illetve szemzések legnagyobb részét JENEY maga végezte EIBEL Antal füssi számtartó segítségével. Becslése szerint 1883-tól 1891-ig közel 40 000 vadoncot szemzett.

18 A későbbi időkben már a faiskola gondozója és betanított napszámosok végezték e fáradtságos és szakértelmet kívánó munkát. Oltványnevelés Az oltásmódok közül a fásszemzést alkalmazta. A körtéknél, almáknál az ún. hajtószemzést a „tavasz kezdetétől nyár derekáig" végezte. A szempajzsokat a télen szedett oltóvesszőkről vágta le „melyeknél a szemek alatti fás-részt éles késsel vékonyra faragni igen, de a szemtől eltávolítani soha nem lehetett". Tehát fás szempajzsot használt. Ezt az eljárást mindig sikeresen alkalmazta és célját, hogy rövid idő alatt sok oltványt állítson elő elérte. A szemzés gyakorlati fogásában némileg eltért BERECZKI és mások módszerétől. Ő az alany héján a rendes T formát képezte ki, vagyis a vízszintes vágás közepétől lefelé készítette a függőleges vágást. Bereczki fordított T- betűt formált az alanyon. „Ezt az eljárást éveken át kitűnő sikerrel használom. Igen természetes, hogy a szempaizsot is ehhez alkalmazkodva veszem le az ojtóvesszőről, vagyis a szempaizs keresztmetszetét a szem fölött csinálom, a szempaizs levételét a vesszőről mindig a szem alatt kezdem végrehajtani."

19 A szemzések kötözéséhez indiai sásot használtak, melyet Schölsitzből hozatott, 1897-ben már raffiát is vásárolt.

20 Természetesen e szemzési módnál a megeredt szemek még a szemzés évében kihajtottak. Az alanyt ezután visszametszették („csapra metszették") a szemzés fölött 8-10 cm-re. A sebfelületet oltóviasszal bekenték. Ezt is Schölsitzből hozatta. A csonthéjas gyümölcsöket alvó szemzéssel szaporították. A szemzés műveletét a fent említett módon végezték de az alanyt csak a következő év tavaszán metszették csapra. E fajok nemes oltóvesszőit is részben saját gyümölcsöséből, de nagyobb részben Vedrődről és Pusztafödémesről hozatta. Egy kimutatás szerint Ronka pusztán 18 JENEY E. 1896.1. p. 19 JENEY E. 1896.105. p. 20 BFK BK 294/7. Faiskolai kimutatások 1889-1900. (1899.)