Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

PINTÉR JÁNOS: A szőlőterület alakulása Magyarországon a XIX. század végétől a II. világháborúig

nyos hegyvidéki szőlőtermelés csak lassan kapott lábra. Érdemes azonban egy másik oldalról is megvilágítani ezt a kérdést. Vajon az egyes megyéknél a szőlők területe hogyan alakult az összterülethez képest 1895 és 1935 között? Ezt vizsgáltuk a 2. táblázat segítségével.

23 2. táblázat A szőlőterületek változása megyénként százalékarányban Megye 1895 1913 1935 Baranya 100,0 59,1 56,1 Bács-Kiskun 100,0 211,1 216,6 Békés 100,0 65,2 37,4 Borsod-Abaúj-Zemplén 100,0 97,2 123,2 Csongrád 100,0 154,3 119,8 Fejér 100,0 144,9 106,5 Győr-Sopron 100,0 74,4 57,8 Hajdú-Bihar 100,0 152,8 119,0 Heves 100,0 358,6 540,6 Komárom 100,0 95,3 78,6 Nógrád 100,0 55,4 61,8 Pest 100,0 177,5 169,0 Budapest 100,0 111,8 57,6 Somogy 100,0 82,5 82,3 Szabolcs-Szatmár 100,0 168,1 168,1 Szolnok 100,0 123,3 116,4 Tolna 100,0 109,0 82,7 Vas 100,0 61,6 41,8 Veszprém 100,0 97,9 89,4 Zala 100,0 63,9 72,5 j Magyarország 100,0 122,7 116,8 Mint a táblázatból kitűnik, az 1895. évi adatokhoz - azt 100 %-nak véve - viszonyítottuk a másik két esztendőt. Szembetűnő a Heves megyei szőlők növekedése: 1913-ra több mint 3 és félszeresére, 1935-re pedig csaknem 5 és félszeresére emelkedtek! S itt már eltűnik az egyértelműnek vélt homoki, síkvidéki fölény, hiszen csak 23 MSA 1870-1970. alapján, saját számításaink szerint.