Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

PINTÉR JÁNOS: A szőlőterület alakulása Magyarországon a XIX. század végétől a II. világháborúig

ken volt, hiszen itt szerepeltek a komáromi, a zirci, a csallóközi, az esztergomi, a pápai járások, továbbá több Fejér megyei járás szőlőinek borai, sőt, a teljesen külön jelleggel rendelkező móri borok is. Sajnos ez az adminisztrációs szemlélet a borvi­dékek többségénél érvényesült, csak a somlyói és a tokaji (tokajhegyaljai) borvidé­kek borai feleltek meg teljes egészében nevüknek. Trianon "eredményeként" a 22 borvidékből 6 (a szerednye-vinnai, a versec-fehér­templomi, az erdély-marosmenti, az erdély-küküllőmenti, az erdélyi és a fiumei bor­vidékek) teljes egészében, 11 pedig részben Magyarország határain kívülre esett. Csak 5 maradt meg változatlanul: a buda-sashegyi, a somlyói, az eger-visontai, a ba­dacsonyi és a szekszárdi. A területi változásokat követően 1924-ben került sor a borvidékek maghatározá­sára. 11 Ekkor 17 borvidéket alakítottak ki, melyek közül 3 változatlan területtel és névvel szerepelt. 5 új borvidéket hoztak létre. Közülük a móri a neszmélyi borvidékből vált ki, hozzá tartoztak Bakonysárkány, Bodajk, Csákberény, Csókakő, Mór, Nagyveleg, Pusztavám és Sőreg Fejér megyei, továbbá Császár Komárom megyei községek. A somogy-zalai borvidék a villany-pé­csi és a balatonmelléki borvidék egyes részeiből tevődött össze, azaz Somogy vár­megye barcsi, csurgói, igali, kaposvári, nagyatádi és szigetvári járásai, továbbá Zala vármegye alsólendvai, nagykanizsai, letenyei, novai, pacsai és zalaegerszegi járásai alkották. Az eger-visontai borvidék kettéválasztásával keletkezett egyrészt az egri borvidék (Heves vármegye egri járása, továbbá 6 Borsod megyei község: Andornak, Kistálya, Ostoros, Noszvaj, Novaj és Szomolya), másrészt a gyöngyösvisontai borvi­dék, mely utóbbi magában foglalta Heves vármegye gyöngyösi, pétervásári és hatvani járásait. Végül a nyírségi borvidék alakult újonnan, részben az alföldi, részben az érmelléki és részben a munkács-nagyszöllősi borvidékek egyes területeiből. Magá­ban foglalta Hajdú és Szabolcs vármegyéket, valamint Bereg, Bihar és Szatmár vár­megyék Magyarországon maradt részeit. Az 1929. évi bortörvény foglalkozott újból a borvidék beosztással, de semmiféle változás nem történt, teljesen megegyezett a korábbival. 12 Az újabb változás a borvidékeknél 1936-ban következett be. 13 Megszüntették a pest-nógrádi és a miskolc- abaúji borvidékeket és belőlük hozták létre a felföldi bor­ii 1924: IX. t.c. a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról és a borhami­sítás tilalmáról. Ennek életbeléptetéséről a földmívelésügyi miniszter 1924. évi 62.000 sz. rendelete intézkedett, s a 25. §-ban meghatározták a borvidékeket. 12 1929: X. t.c. a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról és a borhami­sítás tilalmazásáról szóló 1924: IX. t.c. egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészíté­séről. A törvény végrehajtásáról szól a földmívelésügyi miniszter 2000/1929. sz. rendelete, s a 33. § alatt találjuk a borvidékek felsorolását. 13 1936: V. t.c. a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról és a borhami­sítás tilalmazásáról. Végrehajtásáról a 70.000/1936. FM sz. rendelet intézkedett.

Next

/
Thumbnails
Contents