Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

PINTÉR JÁNOS: A szőlőterület alakulása Magyarországon a XIX. század végétől a II. világháborúig

A szőlőterület alakulása Magyarországon a XIX. század végétől a II. világháborúig PINTÉR JÁNOS Bevezetés Vizsgálódásunk kezdete a hazai szőlő- és bortermelés talán legnagyobb változásokat hozó és bizonyos mértékben máig ható időszaka volt. Az Amerikából, illetve Nyugat-Európából behurcolt, szőlőn élősködő gyökértetű, a fíloxéra kártétele következtében - főleg a hegyvidéki szőlőkben pusztítva - történelmi borvidékeink legértékesebb szőlői pusztultak el. 1885-től hazánk szőlőterülete rohamosan csökkent. A történelmi Magyarország több mint 5000 szőlőtermelő települése közül 1898-ban 2863 helységben - tehát több mint a felénél - állapították meg a kártevő jelenlétét.

1 A szőlőterület csökkenése 1895-ben érte el mélypontját. Az 1885. évi 637 881 kh 11 év alatt 45 %-kal lett kevesebb (352 534 kh).

2 Mivel 1888-tól az 1894. év végéig több mint 70 000 kh szőlőt ültettek el,

3 a fíloxéra pusztítása ennél nagyobb volt. Ezt figyelembe véve reálisnak tarthatjuk azokat a korabeli becsléseket - hivatalos statisztika híján -, melyek szerint 1895-ig mintegy 300 000-320 000 kh-t tarolt le a fíloxéra. Ha ehhez hozzátesszük a már fertőzött szőlőket, a terület nagysága elérte a 380 000-400 000 kh-t.

4 Az újratelepítést három módon végezték. Mindegyik a filoxérának való ellenállóság jegyében alakult ki. Az egyik az oltványok, a másik az amerikai eredetű direkttermők ültetése, a harmadik pedig a filoxérának ellenálló (immúnis) homokon való szőlőtelepítés volt. 1 MSÉ. 1899.72.p. 2 MKMgS. 1897. Ill.k. 28*-29*.p. és MAGYARORSZÁG FÖLDMŰVELÉSÜGYE 1913. 30.p. alapján, saját számításaink szerint. 3 LÓNYAIF. 1896.631.p. 4 U.o. és RUBINEK Gy. 1896.12.p.