Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

LAPOSA JÓZSEF: Az örvényes-aszófői Öreghegy szőlőterületének változása a múlt század közepétől napjainkig

mai parlagterületeket. Az Aszófőn elhagyott 16 ha nagy része alkalmassá tehető szőlőtermelésre akkor, ha a talajvizsgálatok megfelelő eredményt hoznak. A felvezető utat kell olyan állapotba hozni, hogy az gépkocsikkal és erőgépekkel járható legyen. A kutatómunka során nagyon érdekelt a földrészletek nagyságának változása, és elsősorban a szőlővel beültetett földrészletek nagysága. A mellékelt táblázatokból kitűnik, hogy a különböző időkben mekkora volt a szőlővel beültetett földrészletek átlagos nagysága. Engem azonban kifejezetten érdekelt az is, hogy egy-egy szőlősgazda mennyi szőlőt művelt 1858-ban. Azaz, a szőlősgazdák több helyen fekvő szőlője összesen mekkora területet tett ki. E kérdések megválaszolása érdekében a kataszteri jegyzőkönyvekből kigyűjtöttem az azonos tulajdonban (használatban) lévő földrészleteket. Az örvényesi Öreghegyen a több mint 30 ha szőlőn 26 tulajdonos (gazda) osztozott és átlagosan 1,2 ha, azaz 12 000 m

2 szőlőt műveltek. Az aszófői részen ugyanez az érték 11 300 m

2

, azaz átlagosan 1,13 ha szőlőt művelt egy szőlősgazda. Az igazsághoz tartozik, hogy a szőlőhegyen művelt föld ennél jóval nagyobb volt (rét, szántó, pincekörnyék stb.). Az örvényesi részen átlagosan 18 700 m

2-nek, azaz 1,87 ha területnek viselte gondját egy szőlősgazda, az aszófői részen 1,79 ha-nak. A falu határában lévő többi földterületet (szántó, erdő, rét, legelő) nem vizsgáltam. Ezek a területi értékek természetesen nem lehetnek meghatározóak a jövőre nézve 18. ábra. Az elmúlt 130 év alatt mindössze annyit változott, hogy egy kis toldalékrészt építettek hozzá. A présház az aszófői Öreghegy ma legmagasabb művelt szőlőjében áll. (Aszófő 1858-ban 1347. hrsz., ma 1058. hrsz.)