Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

TAKÁCS ISTVÁN: Szentkirály középkori falu zoológiai leletei. (4-4/a ház, gödöról)

szolgálhatott a sérültebb koponya is. Ezt a régi szokást Méri I. a középkori magyaroknál is kimutatta. Régészeti bizonyítékait hazai ásatások (Tiszalök-Rázom, Tiszaeszlár-Bashalom, Csongrád-Felgyő) anyagaiból mutatta ki.

25 A szokás még századunkban is ismeretes. Volt ahol az istállóban a mennyezet alatti deszkára ló és marha koponyát tettek az állatbetegségek elleni védekezésül.

26 Másutt a lóistálló falai alá lókoponyát temettek a lóbetegségek elkerülése érdekében, valamint hitték, hogy így a lovak szebb sörényűek, délcegebbek lesznek.

27 Szemmelverés ellen használták a méhesekben is, minden méhes elé egy vagy két lókoponyát állítva. Úgy ítélték, hogy kinek rossz szeme van (szemmel tud verni) annak első pillantása a fejre esik s ekkor nem tud ártani a méneknek.

28 Nem csak állatok védelmét szolgálták a kiaggatott koponyák, hanem a szép szőlősben is szemmelverés ellen alkalmazták őket.

29 Bökönyi S.

30 szerint a koponyák, különösen a lókoponyák védelmi céllal való kitűzése nem csak hazai sajátosság. Tapasztalata szerint a Kaspi-tenger keleti vidékének türkmén lakossága szintén kitűzött koponyákkal védekezik a rontás ellen. Legkedveltebb a lókoponya de helyettesítik szarvasmarha esetenként sertés koponyával is. Nem tűzik élő fára, csak földbe ásott karóra. A feltűzés helye változó, lehet a koponya alapi része a temészetes nyílások, vagy az orrlyuk is. A kitűzött koponyák többnyire épek, de olyan is volt, melyen a leölés, feldarabolás vagy nyúzás nyomai voltak. A nagyon sérült koponyáknak általában az orális része hiányzott, vagy letört, vagy a csontrészek illeszkedésénél szétvált. A napsütés hatására a csontfelszín pikkelyesen málló, repedezett. A Bökönyi S. által leírtak nagyon egyeznek a szentkirályi csikókoponyákon tapasztaltakkal, s alátámasztják az eddig megállapítottakat: a szentkirályi kunok ismerték és alkalmazták a baj, rontás, kitűzött koponyával történő „elhárításának" módszerét. Szokásukat feltételezhetően nem a letelepedés után vették át a magyar lakosságtól, hanem, korábbi keleti hazájukból hozták magukkal s ápolták tovább a megváltozott életforma ellenére is. Összefoglalás Szentkirály középkori kun népességű falu feltárása során számos ház, gazdasági épület került napvilágra. Érdekes zoológiai leleteket tartalmazott az ún. 4-4/a ház, gödöról. Ez egy sertéstartásra készített objektum volt, melyet az ott élők később szeméttel, hulladékkal töltöttek fel. A belőle kikerült 140 darab állatcsont egy vadlúd 25 MÉRII.1964.111-115.p. 26 PACALA V. 1909.112. p. 27 TÉGLÁS 1.1913.101. p. 28 GARAI Á 1911.227. p. 29 VAJKAI. 1940.132-138. p.) 30 BÖKÖNYI S. 1978.91-94. p.