Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

TAKÁCS ISTVÁN: Szentkirály középkori falu zoológiai leletei. (4-4/a ház, gödöról)

8. ábra. Fiatal sertés összefüggő végtagja. 9. ábra. Hossz- és keresztirányban darabolt szarvasmarha koponyák. darabok között olyan, melyet szintén a fenti módszerrel trancsíroztak fel s a csöves csontok is fel vannak törve (13-14. ábra). A szarvasmarha és sertés leletek között egy állatból való összefüggő vázrész is akadt. Ilyenek egy borjú hátsó végtagja (tibia distalis fele, astragalus, calcaneus, metatarsus) és egy malac hátcsigolyái a bordákkal. Lehet, hogy valamilyen tartósító eljáráson estek át emiatt a csontokat összetartó szalagok nem estek szét s így kerültek a földbe. Az sem kizárt, hogy olyan módon készítették el (egyben sütés) ahol a csontok kötései szintén megmaradtak. Akadt a sertés állkapocs darabok között egy olyan töredék is melynek fogain égésnyomok vannak. Ezt a jelenséget már korábban sikerült megfejteni.

17 Az ilyen fogakon jelentkező égésnyomok a sertések levágása utáni perzseléskor keletkeznek.

18 (15. ábra) A több nagyon apróra vágott és erősen kifőzött csontdarab a csontenyv készítésből maradt meg. A fentiekből kitűnik, hogy a korabeli szentkirályiak a háziállataikat szisztematiku17 TAKÁCS I. kézirat. 1985. 18 A sertések szőrének eltávolítására a perzselés ősi módszer. Ennek bozonyítékát - az erőteljes hőhatásra keletkezett égésnyomokat és elváltozásokat - a metsző- és szemfogak végein sikerült kimutatni s a perzselés különbűző régészeti anyagok segítségével egészen a neolitikumig visszavezetni.