Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Nováki Gyula: Tufába vágott gabonásvermek Északkelet-Magyarországon a törökkortól az újkorig
ugyancsak vannak nagy űrtartalmú gabonásvermek, melyek nyilván nagyobb földbirtokhoz tartoztak (pl. a tibolddaróci „Rákóczi" mgtsz feldolgozópincéjéről tudjuk, hogy korábban urasági pince volt), itt elsősorban kereskedelmi célból történő tárolásra gondolhatunk. A gabona termesztésével kapcsolatban, a történeti irodalomban gyakran kiértékelt adatok alapján, általánosságban megállapíthatjuk, hogy különösen a XIV., még inkább a XV. században kezd fellendülni, a várak, városok, kolostorok, főúri udvartartások és a katonaság egyre növekvő létszámának igényeit követve. Bár kis mértékben a középkor századaiban is feltételezhetünk gabonásvermeket, mégis nagy mértékű elterjedése a XIV-XV. században kezdődik, a gabonatermesztés fellendülésével párhuzamosan, amikor már nagy mennyiségeket kellet hosszabb időre tárolni. Ebben azonban a kereskedelemnek ekkor még alig jutott szerep, mert a rossz útviszonyok miatt nagyobb távolságokra nem volt kifizetődő a gabonát szállítani. Területünkön pl. a sárospataki uradalom ugyan bőven termesztett gabonát, de még a XVIII. században is csak annyit, amennyit fel is használt,123 és ugyanez volt a helyzet a regéci uradalomban is, sőt utóbbi helyen még inkább vásároltak is124 A gabonásvermek általános elterjedése mind a paraszti gazdaságokban, mind a nagybirtokokon a XVI.—XVII. századra tehető, virágkorát pedig a XVIII. században érte meg, majd a XIX. század folyamán fokozatosan csökkent a jelentősége.125 Befejezésül ismét visszatértek a gabonásvermek eredetének és elterjedésének a kérdéséhez . Az itt ismertetett, EK-magyarországi, tufába mélyedő vermek nem alkalmasak ennek a kérdésnek a vizsgálatára, hiszen legkorábban a XVI. század közepére vezethettük őket biztosan vissza. Érdemes azonban távolabbi országokba kitekintenünk annak illusztrálására, hogy a gabonásvermek mennyire általánosan el voltak terjedve. Ez annyira egyszerű eljárás, hogy arra a kérdésre, hol kezdték alkalmazni és onnan hogyan terjedt el, még csak meg sem kíséreljük a feleletet keresni. Kelet-Európa, Balkán, Olaszország, É-Afrika vermeire Ikvai N. és Füzes E. is felhívta a figyelmet.126 Franciaország XVIIÍ—XIX. századi gabonásvermeire a régebbi magyar irodalomban is találni utalást.127 Az újabb irodalomban L. Kuncz foglalkozott távoli vidékekkel, de az eredet kérdését ő is nyitva hagyta.128 Az utóbbi években legtöbbet ezen a téren F. Sigaut tett, aki több kiadványában sok szempontból, igen alaposan foglalkozott a gabona vermelésének lényegével, 123 RAVASZ J. 1938. 33. 124 JÁRMAY E. 1930. 12. 125 IKVAI N. 1966 a. 370.; FÜZES E. 1984. 122, 128 216. 126 IKVAI N. 1966 a. 343—344.; FÜZES E. 1984. 127. 127 BUJÁNOVICS E. 1841. 715.; - A gabona eltartásáról (Doyére-nek a franczia akadémiához beadott emlékirataiból). Gazdasági Lapok 11 (1859) 731 732. 128 KUNZ, L. 1965.
