Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Karsztfásítás az Osztrák—Magyar Monarchiában, különös tekintettel a horvát tengermellékre és Fiume városára

Tervezett Teljesített ha ha (%) Trieszt 1 169 869 (74) Görc és Gradiska 8 281 4 143 (50) Isztria 13 753 1 905 (14) Krajna 3 696 2 378 (64) Összesen: 26 898 9 295 (35) A feltüntetett több mint 9000 ha új erdőből 7229 ha-t a komissziók felállítása után ültettek.34

A

karsztfásítási törvények, illetve a kimondottan csak karsztfásítással foglalkozó szervezeti keretek jótékony hatásai tehát egyértelműen látszanak. Hozzá kell azonban tennünk, hogy az említett területek csak részben önerőből, főleg központi költségvetésből kapták a pénzügyi lehetőségeket. Ezek a lehetőségek teremtették meg a Karszt-vidék gazdasági viszonyainak tényleges javításához vezető fásítások alapjait. A Dalmát Királyságban a pénzügyi lehetőségek jóval szerényebbek voltak, mint a Bécs viszonylagos közelségéből mégiscsak élvező többi tartományé. A dalmát tengerpart és a szigetek természeti viszonyai pedig sokszínűbbek, tarkábbak voltak, mint az előzőekben tárgyalt vidékeké. Dalmácia területének 30%-át borította erdő.35

A hivatalos

kimutatásokban erdőként szereplő terület azonban főleg bokros, legeltetett hegyoldalt, „beerdősült legelőt" takart.36

Ráadásul

ennek kétharmada községi közös tulajdonban lévő területet jelentett. Ebben a helyzetben a kormány főleg az erdők legeltetésének tilalmazását tartotta szem előtt, majd az 1890-es években fokozottabb állami támogatással (erdősítési jutalmakkal stb.) igyekezett a birtokosokat új erdők nevelésére ösztönözni. 1880-ban törvényt hoztak az erdőnek leírt területek osztályba sorolásáról, az esetleges erdőtelepítések helyének kijelöléséről. A felmérések szerint mintegy 30 ezer ha-on kellett valamilyen formában az erdőtenyészetet kialakítani, ebből 1906-ig mintegy 10 ezer ha-on sikerült is új erdőt létrehozni.37

Eredményeiket nagyrészt

a vadpatakok, városok stb. környékének legeltetési tilalmazásával érték el, de jelentős volt a Zárában (Zadar — Jugoszlávia) működő erdészet mesterséges erdőtelepítése is. Az Adriaitenger északi medencéjétől eltérően, itt nem a feketefenyő, hanem a tengerparti fenyővel (Pinus pinaster AITON), az aleppói fenyővel (Pinus halepensis MILLER) és az ernyőfenyővel (Pinus pinea L.) végzett erdőtelepítések vezettek sikerre. Jelentős területeket tudtak magvetéssel is erdősíteni. 34 PUCICH, J. 1907. 58. p. 35 Az Osztrák—Magyar . . . VIII. k. 1892. 700. p. 36 Dalmátországi erdészeti. . . 1873. 69—73. p. 37 RUBBIA, K. 1907. 6. és 11. p.